Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Domaniczky László: Győr mint textilipari középpont
tura csak a laikusok fantáziájában áll fenn. Mert mi is a konjunktúra előfeltétele? A vásárlóközönség felvevőképessége és ojymérvü árukereslet, mely a készáruk elhelyezését biztosítja és ezáltajl árjavító tendenciával bír. A tárgyilagos vizsgálat ennek éppen ellenkezőjét kénytelen megállapítani. A magyar középosztály, mely a hazai közép- és jóminőségü textiliáknak egyik legerősebb fogyasztója volt, szabad pályám a csökkent kereseti lehetőségek, hivatalokban pedig a leszállított fizetések következtében a ruházati ciklkek beszerzésére mindig kisebb összeget fordíthat, mert jövedelmét az elsősorban szükségelt élelmezési cikkek emésztik fel. Ugyanez á;ll, talán még fokozottabb mértékben' a gazdatársadalomra, mély különösen a posztó- és pamutáru terén volt nagy fogyasztó (és a mai terményárak mellett csak a végső szükségben képes családjának és sajátmagának ruházati cikkéket vásárolni. A szegényebb néposztályok olcsó ruházati anyagokkal való ellátásának biztosítására a téli hónapokban a kormány kezdeményezésére úgynevezett »akcioszöveteket« állított elő a textilipar, melyeknek árai oly alacsonyan lettek megállapítva, hogy úgyszólván az előállítási árat sem fedezték, igen jellemző, hogy ez akció sem bonyolódott le olyan eredménnyel, mint azt várták. Legjobb bizonyítéka ez annak, hogy ma a nagyközönség és gazdatársadalom vásárlóképessége annyira csökkent, hogy rmég az előállítási áron aluli árakat sem bírja megfizetni. Lehet és szábad-e ilyen körülmények között konjunktúráról egyáltalán beszélni?! Kritika tárgyává tették továbbá a textilipar árpolitikáját, öszszehasonlítva a külföldi árakat a belföldiekkel. Ez összehasonlításnál egyszerűen figyelmen kivül hagyták az illetékes tényezők azokat a jelentős többletköltségekíet, amelyeket a belföíldi textilipar viselni kényszerül és amelyet természetesen árkalkulációjánál figyelembe kell vennie. A bankzárlati idők óta behozott terhek, amelyek azelőtt nem léteztek, szerényen számítva is cca 27—30o/o-át teszik kii a készáru értékének. Normális gazdasági viszonyok között a gyárak nyersanyagszükségletüket akkor fedezték, amikor a nyersanyagok áralakulása a legkedvezőbb volt. Az egész évi nyersanyagszükségletüket módjukban volt a leg jutányosabb árajánlat alapján az egész évre lekötni úgy, hogy legalább egy évre biztos bázisuk volt áraik kiszámítására, függetlenül attól, hogy időközben a nyersanyag árakban változás állhatott be. Ezzel szemben ma egy gyáros sem akkor szerezheti bé a nyersanyagot, amikor arra a legjutányosabb alkalom kínálkozik, sőt meg akkor sem 1 , amikor a nyersanyagra sürgős szüksége volna, hanem amikor alíjár behozatali engedély alapján, akár kompenzációs alapon lehetősége nyílik' a nyersanyagot importálnia. Ittleell megjegyeznünk, hogy a textilipari nyersanyagok beszerzésénél a nyerspamutnál 100 o/o-ban, a fésüsgyapju fonalaknál ugyancsak jórészt külföldi behozatalra vagyunk ráutalva. Mivel mindez anyagok árai a kompenzációs, vagy egyébb kereskedelmi egyezmények szerint esetenként változnak, aszerint, hogy a nyersanyag, valamint a kompenzációs felárt, illetve az exportprémiát mily százalékban állapítják meg, az állandó Kalkulációs bázis is
