Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Költemények (a Kuncz-emlékszámban) - Finta Sándor: Holdas éj a tó felett

Holdas éj a tó felett. A zánkai leshelyen Megül az ember holdjöttével A világtól elbujdosva, egy-egy csendes estelen. Nyárfalombon szél motoz S nézi az ember, hogy a nádas Fényben fürdő szál bugáján nádirigó álmodoz. Messze, messze reng a víz. Ott ring az ember álomszárnyon Es szívéből minden rejtett gondolatot odavisz. Fürdeti a Balaton S mintha varázstól szépülnének, Ámulat kél a tószínre felbukkanó halakon. Tündér a sok gondolat. Ott csap el egyik fecskeszárnyon, Más meg gémként, víg sirályként száll az arany hold alatt. A legárvább úgy lebeg, Akár a vándor, nemes kócsag, Mintha ezüst tolla alatt rejtegetne mély sebet. Oly bús látni, mint bolyong. Fölsír az ember : — Vond magadhoz, Alomőrző otthonodba! Neked küldöm, holdkorong! Villanik a holdsugár S útján az árva tündérkócsag, Mint az ember örök vágya, föl az égre, föltalál. Még több fény lesz. Fénysereg Táncol a kék tó ringó tükrén S nyugalmat hint a békés, holdas éj a tó felett.