Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Költemények (a Kuncz-emlékszámban) - Finta Sándor: Balatonmenti vándorének

Balatonmenti vándorének. A tó felett, a dombos földhát Falvakat hordoz kőölén. Akácok árnya, nyárfazúgás S jegenyék orma nő fölém. Az országút a hegy alá fut S az útról örvényszél szalad A fölfehérlő pincesorhoz, Hol prések, kádak alszanak. A szőlőtőkék közt a fürtök Szívják az ősanya Napot, S a földből is az ősi emlőt, Hol a teremtő Kéz rakott Évmilliókra, otthonunkul, Családot őrző tűzhelyet, Amelyen forr az élet étke S pihésen kél a kikelet. O, istenáldott anyaemlőnk! Földem, hazám s te, szép Napom! Víg nótaszó gyűl fel szívemből, Míg csendeteket hallgatom ! Nótámat is az őstűz gyújtja S dalomban szőlő mosolyog, Es terjedeznek dús kalásszal S pincékkel ékes dombsorok. Ha csonka is a haza teste, Dalomban ép az ősi föld Es egy a hit és egy az érzés, Mely dtága termésként betölt. Az agg földemlő termi ezt is, Es Isten napja adja rám, Hogy élvezzem a föld gyümölcsét, S daloljak, éljek magyarán. Szegény anyám, hazám, te áldott, Akárhogy add is falatom, Daloktól gyúl fel lelkem arca, JVlint nap tűzén a Balaton ! Finta Sándor;