Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Költemények (a Kuncz-emlékszámban) - Finta Sándor: Pásztorfurulyán

Pásztorfurulyán. Nem értem a gépek csínját-bínját, Nem vagyok a villám kocsisa. Amíg más bolondul kocsiz a Motoron, rakétán — földön, levegőn : Szívemet a vágyak, Mint rohanó ágyak, Kába szédületre meg nem kaparintják. Egyszerű maradok, mint az apám, Ki két kezével kereste meg, Mi táplálta, védte testemet, Ot is így nevelték kis falujában : — Amint a föld adta, O azt úgy fogadta . . . így mondta életét napja alkonyatán. Magam akaratján vagyok pásztor. Gyermek-báránykákat vezetek . . . — Kicsikék, adjátok kezetek! Elvisz a bojtártok rózsaszint látni ! Hullatgat tirátok Jó szót meg virágot S védi szíveteket a rossz szó-harapástól. Olyan jó így élni, szent vigyázzban, Őrizni kicsike lelkeket, Virággal vetni be telkeket S Istentől kérni az esőt, napsütést : — Nyílhasson mosolyuk, S víg gyermek-koszorúk Mutassák a kertet, melyre vigyáztam. A kertben kis sarok csak az enyém, Lelkünkből lelkezett palánták, Ahogy a szíveink kívánták, Nyílnak ott virággá, s ha zúg a vihar, Anyaszíven ringó Öt kis rózsabimbó Mosolyog lelkemre, mint az örök remény.