Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Somogyi Antal: A somogyvári ősi bencés apátsági templom fennmaradt domborművei
A somogyvári ösi apátsági templom fennmaradt domborművei. 157 ben hosszúszárú keresztet tart, amely a bal lábtól elindulva a fej magasságáig emelkedik a jobb váll fölé. Tenyérrel kifelé fordult nyitott balkezét egészen a bal vállig emeli melle előtt. Gerecze Péter Gabor arkangyalnak tartja az angyalt s baljának mozdulatában áldás kifejezését látja. Ennek nyoma sincs a kéz kifejezésében, legfeljebb meglepődést, de még inkább elhárítást lehet belőle kiolvasni. Ä ruházat hasonló a megelőző domborművéhez, csak a redőzet vonaljátéka más jellegű. Krisztus alakján harmonikus nyugalom, itt csupa eleven mozgalmasság. A lapockákból" a fej magasságáig felemelkedő szárnyak nincsenek kiterjesztve. Majdnem merőlegesen alányúló tollazatúk a domborművet monumentálisan egyszerű geometriai formába zárja. Az arcról hiányzik az orr, a fejet csigavonalba stilizált rövid hajfürtök borítják. A harmadik dombormű griffmadarat ábrázol, ha ugyan madárnak nevezhető az a különös állat, amelynek szárnyas oroszlánteste és sasfeje van ugyan, de négy lába közül az első páron oroszlánkörmök, a hátulsón paták láthatók. Tartását oly remekül komponálta meg mestere, hogy a teret a legtökéletesebben tölti l<ü s kifejezése monumentálissá fokozódik. Hátulján ül, hátranéző feje a szárnyak felsővonalával, földön nyugvó hátsó lábainak, valamint egyenesen álló első lábainak és feltartott farkának iránya négyszögbe zárják az alakot, amelynek teste az átló irányában helyezkedik el. Egészen rejtélyes a negyedik dombormű, amely egy oroszlánnal küzdő embert ábrázol. Az ember feje sajnos hiányzik. Az ember valahogyan az oroszlán alá került, de az az érzésünk, hogy már megszabadul. Mert bár még mindig térddel van a földön, s bár az oroszlán bal első lábának karmai közt tartja jobb lábát s hátrafordult fejéből fenyegetően villognak elő fogai, az ember törzse biztonsággal egyenesedik fel, bal lábát maga fogja balkezével s jobbjában nyugodtan tartja a keresztet. Ruhája rövid, csak alsó testét és combjait takarja. Gerecze Dánielnek, vagy még inkább mártírnak tartja, akit oroszlánok elé vetettek hitéért. A domborművek értelmezése, tekintettel arra, hogy a maradványok csak egy kis töredékét jelentik az egykori templom szobrászati díszének, lehetetlen vohia az ikonográfiái hagyomány ismerete és parallel emlékek nélkül. Ezeknek segítségével azonban nem okoz különösebb nehézséget. Tudjuk, hogy az a hatalmas képciklus, amelynek első példáját a SS. Maria Maggiore mozaikjaiban, végső kifejlődésének egyik legnagyobbszabásű alkotását pedig a monreali dómban találjuk, felölelte az egész üdvrendszert a világ teremtésétől kezdve az utjolsó Ítéletig, Krisztus második eljöveteléig. Az utolsó Ítélet ábrázolásának helye a homlokzat falának belső fele volt. Innét került ki a román korban a homlokzatra a főbejárat fölé, dé már természetesen nem mozaikból kirakva vagy festve, hanem kőbe faragva. A dolog természete hozta magával, hogy az ábrázolás nagyon leegyszerűsödött, akárhányszor alig néhány alakra szorítkozott. A másik fontos momentum, amiről nem szabad megfeledkeznünk, hogy az utolsó
