Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Somogyi Antal: A somogyvári ősi bencés apátsági templom fennmaradt domborművei

156 Somogyi Antal: A somogyvári ősi bencés apátsági templom fennmaradt domborművei. Nemcsak kevésszámú románkori szobrászati emlékeink között magaslunk ki, hanem európai viszonylatban is kiváló művészi alkotások azok a domborművek, melyeknek értelmezését az alábbiakban megkísér éljük. Somogyvár a középkorban Somogy megye székhelye és a Dunántúl egyik jelentős városa volt. Szent László 1091-ben francia bencéseket telepített a városba s számukra alapította a Szent Egyedapátságot, amely a franciaországi saint-gilles-i apátságtól közvetlenül függött. Az apátság a város legkiemelkedőbb pontján, a Kupavárnak nevezett dombon épült, ahonnét gyönyörű kilátás nyilik a fonyód—kaposvári vonal irányában a Balatonra és a Badacsony környékére. A város a mohácsi vész után hamarosan az utolsó házig elpusztult s vele pusztult az apátság: is és annak hatalmas — 55 méter hosszú és 23 méter széles — temploma. A vidék idősebb emberei még emlékeznek a templomorom messze ellátszó falaira, amelyeket széthordott építkezéseihez a környékbeli lakosság, úgyhogy Gerecze Péternek a millenium évében úgy kellett felfedezni és kiásni az alapfalakat, amely eket azóta újra kezd benőni a folyondár. A templom széthullott köveit a Széchenyi grófok, akiknek birtokához tartozik Kapuvár, különösen pedig Széchenyi Imre gróf gyűjtögette nagy gonddal, aki azt a négy domborművet, melyekről szó lesz, a somogyvári grófi kastély előcsarnokának falaiba illesztette. A domborrrűveket ismertette ugyan Gerecze Péter,

1

) megfejtésüket azonban sem ő, l

sem azóta más nem adta. Mielőtt a domborművek értelmezésébe fognánk, lássuk röviden, mit ábrázolnak. Az első Krisztusnak a mezővel szembenálló alakját ábrázolja. A dombormű nyilván két kőlapból volt összeillesztve, amelyek közül csak a felső rész maradt fenn, s Krisztus alakját a térd fölött kezdődőleg mutatja szertartásos állásban. Mellmagasságig emelt kezei közül a jobbik kifelé fordul, mutató és középső ujja kinyújtva, mig a hüvelyk és a másik két ujj a tenyérbe záródik, szóval az esküre emelt kéz gesztusát mutatja. A balkéz könyvet fog a mellhez. A fej a szokásos Krisztusfej, rövid szakállal, vállakra omló, középen elválasztott hajjal. Az orr, sajnos, hiányzik, de még ily megrongált állapotban is méltóságteljes az arc kifejezése. A fejet keresztes, szélén gyöngykoszorús nimbusz övezi. Ugyancsak gyöngysor szegélyzi az erősen stilizált klasszikus redőzetü ruha nyakát és ujjait, valamint a balkéztől tartott könyvet is. A Krisztust ábrázoló domborműhöz hasonlóan az angyalt ábrázoló második domborműnek' is csak a felső fele maradt fenn, amely az angyal alakját szintén csak térdtől felfelé mutatja. Az alak itt is szemben áll a nézővel, de feje kissé előre hajolva erősen balra fordul s ezt a mozdulatot kiséri a testnek enyhe mozdulata s a ruharedök vonaljátéka is. Az angyal válláig emelt jobb kezé-