Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Lám Frigyes: Kozma Andor — In memoriam

naiv volna, mig az eredeti népi vallásos naivitásra törekszik. Ugy akartam festeni, mint Carpaccio ; a fordítás talán már túl van ezen s közeledik Tintoretto felé. Karácsonyra valószínűleg megjelen újabb kötetem (Magyar rapsodiák). Ebben lesz többek közt Haláltáncz czímű nagy, hoszszabb versem. Az egész világ forrongásának rettenetes rajza ez kísérteties symbolumokban. Ez érdekelhetné a szegény, derék, nagy dicső németeket is legjobban. Tessék tán ezt lefordítani. Elküldöm mielőbb lenyomatban. Kitűnő tisztelettel híve Kozma Andor. Jegyzet: »a bökkenők bökkenoje«. Die Symphonie der Magyaren, ezek a címszavak előfordulnak így a szövegben is, még pedig igen rossz ritmussal. Bald weint es, bald lacht es welch seltsam Gebahren! Gib acht ! Das ist die Symphonie der Magyaren. és később egy másik szakaszban: Das Lied lässt sie Frohsinn und Freunde bewahren, Das, Walther, ist die Symphonie der Magyaren. Kisebb bökkenő: * Von Gerhard, dem Guten, dem Heilgen, dem Helden, Viel herrliche Taten die Mären uns melden. Ich las sie, Erinnrung erweckt mir, die lichte, Zu neuer Belebung die alte Geschichte. Kozma szerint a harmadik sort félreértettem. »Meghatja a hír a jó Geliertet« — ez bizony nálam cikornyásan lungzik: Im Herzen des Bischofs die Rührung muss branden, Laut lobt er das Lied, das er nimmer verstanden. „O Walther, mein Sohn, benedeit ist das Singen, Das Hilfe den fleissigen Armen will bringen ! Én úgy érzem, hogy a címszavaknak ugyanúgy kell szerepelniük a szövegben is, mint a címben. Mivel jobb címet nem találok, döcögős maradt az a két sor is, amelyebben a Magyarok symphoniája előfordul. Ä fordítást 'nem adtam ki sem nyomtatásban, sem szavalásra. Kozma Andorral Győrött beszéltem utoljára, amikor Petőfiről írt epikus költeményét a Kisfaludy Kör gyűlésén bemutatta. Akkor Dóczy Pongrác cimű verséről beszélgettünk, mely szerintem belsőleg igen hasonlít Tompa Kán Kocsárd/ára. Felelevenítettük Kiss Olga emlékét is, egy bölcsészethallgatónőét, aki szép verseket írt. Az azóta már elhunyt fiatal leány kötete (1903) Kozma Andor előszavával látott napvilágot. S most Kozma is elment... Lám Frigyes.