Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Lám Frigyes: Kozma Andor — In memoriam

Kozma Andor — In Memóriám. Kozma Andor, mint a Kisfaludy Irodalmi Kör tiszteleti tagja, szívesen jelent meg felolvasó asztalunknál. Amikor először járt nálunk, hogy székfoglalóját megtartsa, mint a Karthágói harangok fordítóját mutattak be neki. — Engedd meg, hogy ezért megölelhesselek — szólt és megcsókolt. Majd elmondta, hogy többizben szavalták német átültetésemben ezt a költeményét, a La Fontaine- és a Goethe-Társaságban is. Itt újítottuk föl régi-régi ismeretségünKet: hiszen több mint harminc évvel ezelőtt többször találkoztam a már akkor is híres poétával szeretett tanárom, Gyulai Pál vendéglátó házánál. Az évek múltak, s úgy esett, hogy Kozma Andornak több versét fordítottam le németre. 1918. októberében azután két versének a fordítását avval a kéréssel küldtem el neki, engedje meg, hogy ezeket kiadhassam. Megkaptam az engedélyt és beküldtem őket a Nord and Südnok, ahol közlésre el is fogadták. Ott jelentek meg Arany-fordításaim is. A forradalmak következtében megszűnt a Nord und Süd is. Hogy mi lett a kéziratom sorsa, nem tudom. A két vers, amelyet Kozmának akkor beküldtem', a Karthágói harangoknak és a Rokttyintaknak itt következő német fordítása volt: Die Glocken von Karthago. Im dichtgefüllten Lehrsaal Studenten lauschen stumm. Bemooste Häupter sieht nur Pápas Kollegium. Es schweigt ihr Mund, als wären gemeisselt sie aus Stein, Doch könnten sie verwegne Raufbolde füglich sein. Auf ihren Stirnen, Wangen prangt tiefer Narben Mal, Ein Andenken, empfangen vom harten, kühlen Stahl. Es fehlt der Fuss dem einen, die Hand dem andern Mann, — Viel invalide Schüler in Pápa sehn man kann. Der sich zum Ziel das Suchen der Weltidee erkor: Professor Stephan Bocsor trägt just Historik vor. Zu Debrezin im Reichstag als Äblegat er sass, Ein halbes Jahr im Kerker sein bitter Brod er ass. Nun sitzt aus Kaisers Gnaden, vom Späherohr bewacht, Auf dem Katheder wieder sein Feuergeist voll Macht. Des Vaterlands Geschichte ist ihm verboten scharf, Von Rom und von Karthago er aber reden darf. Er tut's auch, spricht mit Feuer, mit Schwung, ist eloquent, Es hängt an seiner Lippe, wer wieder ward Student. „„„Ruhmreich rafft sich Karthago zum letzten Ringen auf"" — — Es lässt der Herr Professor den Worten freien Lauf —