Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Képmellékletek és illusztrációk - Sztepanosz örmény patriarka
A szultán erre a fejedelmet Aszlanbeg nevü városkába, az izmidi kerületbe küldte azzal, hogy ezentúl ott kell laknia. A fejedelem minden nap belátogatott Izmid városába, ott is halt meg a kutat körülvevő fák árnyékában. A végrendeletében meghagyta, hogy e fák alatt temessék el. Ez a hely lett utóbb az örmények temetőjévé. A fejedelem a XVII. század felé hunyt el. Az 1906. évben 21 magyarból álló küldöttség jött, hogy elszállítsa a fejedelem tetemeit. A katolikus püspök Sztepanosz örmény püspökkel együtt örmény szertartás mellett átkísérte a tetemeket az izmidi örmény templomba. Innen külön hajó szállította a hamvakat Magyarországba." Amint látjuk, örmény barátaink édeskeveset tudnak Thökölynk tragikus sorsáról és harmadfél évszázad távolán át túlságosan leegyszerűsítették a fejedelem életéneií hányattatásait és szomorú szán üzetését. Pedig a magyar nemzet balsorsban és kimagasló egyéniségekben egyaránt gazdag történelme sem produkált sok ily tragikus hőst, akiben a hazafias és emberi erények és emberi gyöngék oly jellegzetesen egyesültek. Történelmi irodalmunk bőségesen feldolgozta Thökölynk viszontagságos élete sorsát, méltatta mint önfeláldozó hadvezetőt, mint ügyes diplomatát, mint a vallásszabadság lelkes harcosát, de birálta, mint ingadozó jellemet és részvéttel mutatott testi és lelki szenvedéseire. Tizenhároméves gyermekkorától kezdve állandó otthon nélkül, úgyszólván folytonos nyugtalanságban, harcok közt, bujdosásban, számkivetetten töltötte életét. Pozsonytól Kisázsiáig, munkácsi, pataki, kassai palotákban,, balkáni sárkunyhókban, az Alduna mocsarai közt szorgalommal, tehetséggel és csodálatos pontossággal vezette, vagy vezettette belső embereivel, diplomatáival naplóit és egyéb feljegyzéseit. Huszonhat kötetnyi naplót hozott el halála után a francia követ Izraidből. 8 ) Mindez bőséges anyagot szolgáltatott róla historikusainknak. Csak 47 év adatott meg neki élnie (1657—1705). Már kétéves korában anyátlan árva. Atyja, II. Thököly István, a fiút 10. esztendejében a kézsmárki uj lutheránus kollégiumba adta, de a zavaros állapotok miatt hamarosan'haza kellett hozatnia. Az ostromlott Árva várából menekülnie kell. Ekkor kezdődik első bujdosása. Erdélyben Apafihoz csatlakozik. Alig tölti be 20. évét, átesik a tűzkeresztségen. Az alkotmányt és vallásszabadságot tipró I. Lipót ellen fölkelők vezérükké választják a daliás, magas, szőke, pirosarcu ifjút. Dús tehetségét kitűnő nevelés fejlesztette ki. Kedvvel tanult, sokat olvasott, jól forgatta a tollat. Idővel jeles szónok, messzelátó politikus, rettenthetetlen katona, de jó gazda is lett Az az erős elhatározás vezette, hogy a bujdosó magyarságnak visszaszerzi hazáját. «Onnan veszi a segítséget, ahol kínálkozik. Szenvedő nemze-
