Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 1-3. szám. 1933. január-márius - Kastner Jenő: Humanizmus és régi magyar irodalom
át, nyilvánvaló bizonyságául annak, hogy délvidéki, még pedig hitem szerint inkább humanista, mintsem népi feldolgozás közvetítésével jutott el hozzánk. Művészettörténetünk már jó néhány éve felfedezte, hogy a Mátyás-kori művészet nem foszlott nyomtalanul ködbe a nagy király halála után, mert — Gerevich Tibor szavai szerint — »olasz mesterek magyar tanítványainak magyar formalatasat« 1 ) lehet nyomoznunk ai magyar művészet 16. századi történetében. Ugyanezt tehetjük az irodalom terén is, melyre különben művészeti kultúránkra érvényes ama megállapítást is át kell vinnünk, hogy az Anjouk korától a 16. századig szellemi életünk állandó összefüggést mutat az olasz műveltséggel. Avagy miként magyarázzuk Balassa Bálintnak és nagyrészt főrangú elbeszélő társainak — Istvánffy Pálnak, Ráskai Gáspárnak, Enyedi Györgynek, Szegedi Veres Gáspárnak — munkásságát, ha nem a Mátyás-kori humanizmus magyarráválását, »olasz mesterek magyar tanítványainak magyar formaiátását« ismerjük fel benne? A humanizmus szelleme nyilvánul meg Balassa természetszeretetében és formaérzékében; azokban a 16. századi nyilatkozatokban, melyekben az isteni Gondviselést Fortuna istenasszony helyettesíti; a tudomány megbecsülésében — »tudós embert ne mondj soha parasztnak«, hirdeti Enyedi György —, valamint a mindenható szerelem renaissance-életörömét hirdető filozófiában, mely úgy tartja: Esztelenség habok ellen evezni Sebes szélnek ellene igyekezni, Nyájasságtól ifjakat is tiltani, Természetet folyásban megfogni. 2 ) A humanizmusnak ez a vallási és erkölcsi dogmákat bomlasztó felfogása már Janus Pannoniusnál is megfigyelhető volt, de csak Erazmus nyílt kritikai állásfoglalásával bontakozik ki a szkepszis karjaiból és lesz előfutára a reformációnak. A protestantizmus beszármazásával azonban Janus Parin on'uisunk humanizmusának irodalmat képző és éltető ereje már kimer ülőben van. Kastner Jenő. *) Gerevich Tibor : A régi magyar művészet európai helyzete. Minerva. 111. évf. 1923. 116. 1. a ) Enyedy György : Gisquardus és Gismunda. (Régi Magyar Költők Tára. VIII. kötet.) Budapest, 1930. 241. I.
