Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 4-6. szám. 1933. április-június - Vargha Damján: Költői szépségek Szent Imre ős-legendájában. (II., befejező közlemény)
herceget is, »a sátán hatalma alól«: nem volt és nem lehetett »a gonosz lelkek nagy számának« közelsége Imre lelki érdemeinek és értékeinek csorbítására. Igen előkelő az az első magyar író, akinek szellemvilága nemcsak megbírja ezeket a súlyos és gyönyörű külső és belső retorikai szépségeket magukba rejtő nagy gondolatokat, hanem aki lelkében önmaga termeli ki és írói készségével meg is fogalmazza azokat. Ilyen értelmezés szerint méltán büszkesége a magyar nemzeti irodalomnak a Szent Imre-legenda, mint irodalmi, magyar szellemi termék. * 4. Még sokkal nagyobb számmal vannak a Szent Imrelegendában a stilisztikai és mondattani szépségek. 1 ) A magyar nemzeti irodalomnak e latin nyelven megírt terméke, hol nyíltabban, hol rejtettebben, de mindenkor érthetően és nemesen igazolja az író magyar származását. Hisz érezhetően magyar a szívverése, magyar a gondolkodása, magyaros művének a szerkezete. Lépten-nyomon kiérzik s visszatükröződik az általános értékű emberi, erkölcsi és társadalmi igazságok tárgyalása mellett a pannóniai keresztény magyarságnak nagy gondoalokban kifejezett dicsérete. Amilyen kedves és szép ez az egész legendát átfogó magyaros írói világnézet és derűs keresztény életfelfogás: olyan tiszta és világos, szabatos és nemes a mondat-elemek és kifejezések stilisztikai és nyelvi formája. A latin nyelvű szövegezésben fel-felcsillámlik a gondolat — mint mondat — külső harmóniájában, azaz stilus-sajátságokban, a kifejezésmódok kedvessége, megkapó egyszerűsége, valamint tömörsége, jóhangzása, numerozitása, stb. a) Az író gazdagon és melegen termeli gondolatait és gondolatainak mindenkor megtalálja a megfelelő kifejezéseit, arányai a mondat-szerkezetekben, a részek elrendezésében, nemkülönben az egésznek szabatos kifejezésében. íme egy nagyon egyszerű példa; 1. Rex sciens pueri praecellens 1. A király ismervén gyermekémeritum, nek kiváló érdemességét, 2. honorem quem eum decuit, 2. (azért) a fogadtatás tisztesséségét, mely őt illette, 3. impendit filio. 3. fiának juttatta. Ez a kedves gondolat szép formai kifejezésekbe burkolva, valóban méltó a stilisztikai elemzésre. A gondolat önmagában és mondat-formailag klasszikus. "Mellette épen ifyen klasszikusnak mondható a mondatszerkezet aránya és a kifejezések hűsége. Amint 1 j A költőiekhez, retorikaiakhoz hasonlóan a stilisztikai és mondattani szépségek közé számítjuk a gondolatok és ér?ések nyelvi, külső kifelezésbeli, azaz formai elemeit; nemkülönben az igazság, gondolat, mondat-forma egymáshoz való stilisztikai viszonyát
