Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 4-6. szám. 1933. április-június - Vargha Damján: Költői szépségek Szent Imre ős-legendájában. (II., befejező közlemény)

kristálytiszta és nemes a gondolat, ragyogóan világos a mondata is; nemes és ünneplés a tartalom, nemes és ünnepies a formája is. Megtalálható azonban benne a gondolat mellett az érzelem gyöngédsége is. A királyi atya jól ismeri fia kiváló érdemeit és ezért neki engedi át az őt megillető királyi tisztességet. Az első mondat értelmileg — a másodikat átölelve — a harmadik helyre tett mondathoz kapcsolódik. Vagyis: azért juttatta fiának a királyt megillető fogadtatás tisztességét, — indokolás — mert jól ismerte gyermekének kiváló érdemességét. A mondat teljesen fedi a gondolatot, a stílusbeli formák is gyöngéden simulnak hozzá. A mondatban minden kifejezés, minden szó a maga helyén van. A gondolat-harmóniának megfelel a mondat-arány, ennek viszont a kifejezések rendszere. Lehet szellemileg is értelmezni a grammatikai mondatot. Az állítmány szorosan kapcsolódik az alannyal, átöleli az egész mondatot, — amint a kiiályi atya lelke érdemes fiát. A tárgy és díszítő jelző nemesen illeszkedik az állítmány által kifejezésre juttatott gondolat teljessétételéhez, — mint a királyi fiú lelkének érdeme boldoggá tette atyja szívét. A közbeszúrt mondat-elem — quem cum decuit — a főgondolat magyarázatára szolgál, — amint az atya önmaga előtt is megmagyarázza, miért engedte át fiának az őt megillető fényes fogadtatást. A gondolat-kör egységes és világos, amiképen határozottan biztos Imre lelki érdemessége, valamint a király lelke boldog tudatából származik intézkedése. Imre a trónörökös benső érdemei alapján, a király ítélete szerint, lelkileg már ekkor méltó volt királyi tiszteletre. A szabatosság klasszicitására és a föntebb ismertetett egész gondolatkör még világosabbá tételére olvassuk tovább a legendában: 1. Nam cum praedicti fratres 1. Midőn ugyanis az előbb említett szerzetesek 2. Peracta processione 2. tisztes processioval 3. salutaturi regem accessissent: 3. elébe járulának, hogy a királyt üdvözöljék : 4. Propter reverentiam 4. Ez tiszteletből 5. Filium suum praemisit 5. Fiát bocsátotta maga előtt 6. ad salutandum. 6. a köszöntésre. Ennek a tovább magyarázó gondolatnak minden egyes része az előzőnek benső és részletes kifejtése; szemléletes és méltóságos is. A részek széttagozottsága szerint az egész szép gondolat-kör teljességében szabatosan megérthető. Amilyen megható erkölcsileg az apostol-királynak lelki erényekkel ékeskedő fia iránt tanúsított tisztelete: olyan természetesen látható a mondat megszerkesztésében a gondolat tagozottsága, valamint teljes egésze. A stilisztikai formák szinte fokról-fokra mind gyengédebben simulnak a gondolathoz: a külső a belsőhöz egyaránt harmonikus kedvességgel. Meglepően szép a királyi gondolat logikai következetessége is, és