Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 1-3. szám. 1933. január-márius - Halassy-Nagy József: Surányi Miklós

nyi Miklósra esett. Elvitte tehát magához Máramarosszigetre, és hogy némi megélhetési alapot is biztosítson számára, kinevezte a vármegyéhez levéltárnokká. Ä megyeház bolthajtásos öreg szobájában azonban nem sokat kellett a penészes régi jegyzőkönyveket, és egyéb avult írásokat forgatnia, hanem újságot szerkesztett a főispán intencióinak megfelelően, s ha nem akadt kész közlemény, ő ímaga volt kénytelen az egész lapot teleírni: vezércikket, tárcát és helyi híreket 'egyaránt. Surányi becsülettel csinálta fezt a favágást, de lelkesedés nélkül. Azok a novellák, amelyeket tezidőben »elkövetett«, |igen keveset árulnak el a toll későbbi kiváló mesteréből. Krúdy Gyula, Molnár Ferenc és más divatos nagyságok modorában írt (kísérletek ezek, amelyeket nem az ihlet, hanem a kényszerítő alkalom hozott létre. írójuk ma úgy gondol rájuk, mint ifjúsága egyéb vétkeire, — megbocsátó elnézéssel. Egy olyan korszakának az emlékei, amelyben már egészen lemondott arról, hogy valaha is komoly író legyen belőle. Hivatalt vállalt, megházasodott s ezzel a két ténnyel — úgy érezte — elbúcsúzott kiszámíthatatlan kedvesétől, az irodalomtól. De a (kis város köde és unalma lassankint ráfeküdt a lelkére. Mit csinálhat az ember egy kicsiny fészekben, ahol az első héten már mindenkit ismer, mindenkiről tud mindent, igazat és nemigazat legyaránt, s ahol az Idő ólomlábon jár és egyik nap éppen olyan unalmas és vígasztalán, mint a másik! Ha nincs benne elég akaraterő és hajlam az aszkézisre, akkor feltétlenül rá fog találni bármely magyar vidéki városban arra a jó kompániára, amely az alkohol gőzébe fullasztja lelké unalmát és ürességét. A mámorba menekül az élet eseménytelensége és szürkesége elöl. Züllésnek induló vidám megyei urak, originális alakok képezik! a kompániák magvát, s köréjük tapadnak az ifjúságból azok, akiket balsorsuk a (közelükbe sodor. Surányi főnöke, Petrovay György, szintén e mulató (megyei urak közé tartozott. Könnyen talált tehát utat e vidám cimborákhoz, s különben is, melyik exkluzív vidéki társaság ne látná szívesen a főispán bizalmasát, még hozzá ha ez olyan ember, aki mindig szellemesen tud beszélgetni, mert vannak gondolatai és agya csak úgy feszül a benne elraktározott tudás kincseitől? Surányi máramarosszigeti élete kilenc évre terjed, s két élesen elválasztható periódust különböztethetünk meg benne. Az első három év a mulatozások, a hangos vidéki dáridós élet ideje. Belesodródott egy jókedvű és könnyelmű úri-társaságba s maga is ezeknek áz életét élte. Nagy rátörő ambíciók nem hevítették a lelkét: horatiusi gondtalansággal élt a mának és rajta volt, hogy minden órának leszakassza a virágát. De a léha tivornyák zaja sem tudta elnémítani lénye jobb felét. Surányi lényegében hajlik a kettősségre: schizoid természet. Regényeinek önmagukkal viaskodó alakjaiban is az író szemmelláthatóan magamagát festi. Most is megszólalt benne ez a másik, a jobbik rész és egyszer csak nemet mondott a mulató cimborának. Észre kellett vennie, hogy mi lehet ennek az életnek a vége. Pajtásai közül nem egynek, noha talán ezer hol-