Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 1-3. szám. 1933. január-márius - ADATTÁR - Lovas Elemér: Etruszk és görög edények a győri bencés Rómer Flóris-muzeumban
szépséget úrul el. 5.8 cm. magas, hasbőségc is ennyi, míg szájbősége csak 2 ícim.-rel kisebb. (5. ábra.) Sokkal formásabb egy kis egy fülű cserép-kyathosunk. Egész alakja arányosan tagozott és füle is artisztikusan hat. Sárga cserépanyagál fekete üvegmáz borítja, de ezt a mázat az edény egy részén, úgy látszik, lemarta a földben valamilyen maró hatású sav. Magassága 8 cm., hasbősége 6.5 cm., szájbősége -1 cm. (6. ábra.) Határozottan díszedény benyomását kelti egy kis csetényi lekythos. Anyaga és máza egyezik az előbbi kyathoséval, de szép formája, fülelhelyezése, az olaszországi lelelek méltó párjává teszi. Magassága 10.5 cm., hasbősége 6 cm., szájbősége 2.5 cm., míg nyaka 1.1 cm. vastag. (7. ábra.) A csetényi edények korának meghatározására biztos adatokat nyújt egy, az eddigieknél nagyobbméretű tálunk. Alakja, díszítése teljesen fieltűnő a mi vidékünkön. Rómában,', a Villa Giulia etruszk; edényei közt azonban sok példányban megtalálható és megállapítható az alak és díszítés kifejlődésének egymásutánja. (8. ábra.) Talán nem tévedünk annak feltevésével, hogy tálunk őse a természet egyik alkotása, a fésűs kagylók bordás kagylóhéja volt. A kagylóhéjnak edénykéid való felhasználása nem újság. Mikor azonban az ember saját maga gyártja már edényeit és utánozza a kagylóhéjai, nem elégszik 'meg a kagylóhéj szabálytalan alakjával, hanem középpont körül szabályosan alakítja, majd peremet ad felső szélére. Ilyenféle edénynek kell tartanunk a Villa Giulia Satricum-beli gyűjteményében a 4301., 1621. stb. számú bronz tálakat. A bronz tálak külső oldalán erőteljesen trébelt, szép bordák sorakoznak egymás mellé és különösen szembetűnnek az edények legbővebb kerületem lEz a tény nem is tévesztette el haLását a későbbi fejlődés folyamán. Bronz mellett ugyanis az anyag is felhasználást nyeri ezen edények gyártásánál, de az agyagtechnika természetének megfelelően a hordák már nem olyan kiemelkedők ,az edény felületén, mint a bronzedényen, viszont annál feltűnőbb hangsúlyozást nyernek az edény legbővebb kerületén. Ez a (körülmény lassanként kúpkoronává fejleszti az edény kerületén levő bordázatot, az edény többi részén pedig lassanként teljesen elmarad a kiemelkedő bordasor, de megmarad emléke, csakhogy festik a ríégi bordák helyéi. E két fok között álló átmeneti alakok a Villa Giulia 1476. és 4674. stb. számú darabjai. Vannak közlük eredeti cserépszinben hagyottak, barnára és fékeiére festettek. A bordákat, elmaradásuk után vörös-barna ráfestessél pótollak. Minden ilyen festeti bordának az edény kerületén egy-egy erősen kiemelkedő kúp felel meg. A fejlődés legvégső fokán a bordát pótló festés már nem árulja el a bordára való visszaemlékezést, csak díszítőelemmé iváliiík s ennek megfelelően nem egyezik száma a kúpokéval, alakjában is vonalkázott háromszöggé változik. Ez a diszílő motívum kisebb méretben az oldalt lapított kúpok felületén is, az edény peremén is megismétlődik 1 . Az edény így művészi szépségében ;nyert, nekünk pedig alkalmat nyújt tálunk korának meghatározására. Tálunk a fejlődés utolsó fokát mutatja, ugyanazt, amelyen a Villa Giulia Montanaro^i, Agro Falisco-i edénvei állanak. 'Villa Giulia, Emeciclo, 1675., 4674. stb. sz.)
