Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 1-3. szám. 1933. január-márius - ADATTÁR - Lovas Elemér: Etruszk és görög edények a győri bencés Rómer Flóris-muzeumban

Ez utóbbi edényekről az olasz régészek megállapították, hogy fejlődésük a Krisztus előtti VII. században kezdődött és az V. században fejeződött be. Igy tehál a !mi tálunk legkésőbbi kora is az V. század. Anyaga finoman iszapolt, rózsaszínbe játszó terracotta. Vörösbarna szalagos és háromszöges festés díszíti kivül, belsejében ugyanazon lesiessél széles szalagokat találunk. A. festék anyaga nem üvegmáz, de azért nem is az edény égelése után került rá. Valószínűen már égetés előtt festették valamilyen ásványi festékkel s ez beleégelt a cserépbe. Sem 'kopás, sem halványulás nem állapítható meg a festéken. A föld savas hatása is megkímélte. A (tál 7.5 cm. magas, szájbősége 17 cm., íenékálmérője 5 cm. Már most az a kérdés merülhet fel. hogy hogyan kerülhettek ezek az edények Csetény földjébe. Az edények kora elárulja a Bakonyban lakók és Közép-Itália lakóinak érintkezési idejét. A kapcsolat formáját azonban az írott történelemből kell megállapítanunk. Itáliából való áttelepedést a Krisztus előtti időkből nem ismerünk. Kereskedelmi kapcsolat feltételezése már lehetséges; ez ellen szól azonban az a körülmény, hogy nagyon szórványos előfordulással állunk szemben és a kereskedelmi kapcsolatok elfogadása cselén sokkal nagyobbnak kellett volna lennie a dunántúli edénygyártásban az itáliai halásnak:. Ilyen hatás azonban legfeljebb egy edénytípusnál volna felemlíthető. — Tehát csak ideiglenes és esetleges kapcsolatot tudunk elképzelni. Tudva azért azt, hogy a kelták Krisztus elolt 500 táján Közép-Iláliáhan egész Rómáig elhatolnak és, hogy a 'kelták a Dunántúlon az V. században jelennek meg nálunk is, legvalószinübbnek látszik annak feltevése, hogy az Etrúriában zsákmányoló kelta tömegek egy töredéke jutott cl a Ba

koiiyba; s ez a töredék hozta magával edényeinket. Bizonyára ez magyarázza meg az etruszk edényeknek Bazinhan való előfordulását is. • v

7.;--'. . # Görög edénygyűjleménvünk nemcsak szegényebb, de kevésbbé érdekes is. minthogy darabjai külföldről kerültek ide. Egy kis gömbalakú, egyfülü aryballos, készítési helye révén közel áll az eddig ismerteiéi lekhez, de alakja újabb típust állít elénk. Nólából kerül! hozzánk 1871-ben Ebcnhöch Ferenc úr ajándékaként. Anyaga nagyon kemény, finomszemcsés, szürkés-fehér, színié alabastromszerű. Az olaszok ezt az anyagot 'félmaJolikának nevezik, hololt a mai majolikánál finomabb. Díszítése a lapos szájperein felületén, oldalán, az edény vállán, fülén, törzsén és fenekén található. A máz-szerű festmény feketés-barna szinü, pontsorokból és virágdíszből áll. Egyik virágos diszílő-elem a margarétás virágszirom (a szájkorong felső lapján, a ínyaklőnél és a fenéken). A másik virágdísz az edényke törzsén látható: kerékalakú idomból négy nagy (level s a levelek közt négy narancsszerű gyümölcs ágazik ki. A fül lapos felületén cikk-cakkvonal, két oldalán egyszerű festés van. Magassága 5.5 cm., hashősége 5.1 cm., szájkorongja 3.2 cm., nyakbősége 1.2 cm. Hasonló darabok fekele mázzal, világos cserépszinben máz nélkül vagy figurális dísszel láthatók a Museo Vaticano e Iruszk gyűjteményében B 1. 10—16. sz. alalt. (9. ábra.) Görög földről. Athénból, Xeuhold Ernő úr ajándékaként került