Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 1-3. szám. 1933. január-márius - Vargha Dámján: Költői szépségek Szent Imre ős-legendájában. (I. közlemény)
50 Var g h a Dámján : a szerzetesek belső érdemességét és e szerint köszöntötte őket többkevesebb csókkal. Ötödik legendái elemnek tekinthető a hősi aszkézis. Valamelyik 'erénynek olyan nagy fokban való állhatatos gyakorlása, mely a legenda hősét még az eddigieknél is magasabbra emeli, mondhatjuk, Isten-közelségbe juttatja. Az lehet legendái hőssé, kinek egyéni élete a szellemek és lelkek régióiban mozog, aki fölülemelkediK a természet törvényein. Hisz csak ez tekinthető valóban királyi, az emberi mértéket meghaladó erénynek. — Szent Imrében ez a tisztaság erényének a házaséletben is hűséges, állhatatos gyakorlása. Nem egyéb ez, mint a természet ösztönös vágyainak állandó és eredményes megfékezése. Ez már a szentatyák szerint a f martiriumnak egy bizonyos neme, mely tiszteletet parancsol, hódolatot követel. Szent Imre megérdemelte az aszkézis szárnyain a magas szellemrégiókba emelkedése miatt is, de főleg ezzel a hősi erény gyakorlattal ezt a tiszteletet, emberi becsülést társaitól és minden idők olvasójától. Szent Imre tehát a poétikai elemzés szerint megállapítható ötödik legendái elem követelményeinek is teljjesen megfelelt. A hatodik legendái elem csak egy lépéssel halad tovább. Szent Imre lelke értékeinek földi bizonyságával csodálatosan érintkezik az éggel. Beszél, társalog a mennyeiekkel. Imrével, a természet erőinek a felfüggesztésével, az örök Isten közli akaratát. — Szent Imre a veszprémi Szent György-templomban az éjjeli fogadalomtétel alkalmával hallja az égi szózatot és testét-lelkét ennek hatása alatt eljegyzi az Igével. A lelki elragadtatás legfőbb magaslatáig emelkedik Imre. Imádságára megnyilik az ég. És Imre elmélkedésben elmerülve hallja az Ur égi szózatát, mint az isteni megnyilatkozás akaratát. — Amilyen csodálatos ez az ódáinak mondható szép jelenet, olyan hű maradt Imre élete minden pillanatéban a lelki elragadtatás alatt tett fogadalmához. Az olvasó egyénisége szerint eimélkedi át e jelenet misztikus mélységeit, és önkéntelenül megnyilatkozó formában a szenteket megillető tisztelettel adózik az égi szózattal kitüntetett legendái hősnek, boldog Imre hercegnek. Hetedik helyre tehető a legenda hősének valóságos csodával való kitüntetése. — Ilyen az Imre-legendában, a halál 30-ik napján és máskor történt csodák egész sora, melyekről minden emberi kétséget kizáró bizonyossággal az ős-szöveg fis hiven megemlékezik. Itt azután kételkedésnek, emberi aggodalmaknak helye nincs. A csoda áz Ur kinyilatkoztatása a legendái hős erényeinek kivételes nagyságáról, illetve ennek biztos meglétéről. Ahol az Ur szólott, ott ember tovább nem okoskodik; ott megjelenik a szentség glonolája a legendái hős homlokán, mert minden /emberi kutatást messze meghaladó bizonyságtétel szerint a legenda hőse immár a mennyei örömök boldog birtokosa. A cesariai Özséb palesztinai vizió-jelenete is ennek szolgált bizonyságául,' még a történeti hűség hiteles igazolása nélkül is, így költőileg megfogalmazva. Nem a factum historicum kérdése foglalkoztatja az olvasót, hanem e lá-
