Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 1-3. szám. 1933. január-márius - Halassy-Nagy József: Surányi Miklós

jobb kezét kell érte kinyújtania?... Ügy kell lenni, hogy ő maga a hibás.« Regen az a Surányi Miklós, akinek az eljövetelétől maga az Író félt a saját életében. De ezt a kísértőt kiírta magából s ezzel megszabadult tőle, a kicsinyhitűségtől és a félelemtől. A regény pesszimizmusa is magának a szerzőnek a lelkéből *fafkad,

L s az alkotó kedv ellankadására mutat, hogy a mű meg van terhelve betoldott elbeszélésekkel. Az Anatole Francéra emlékeztető alakok sem hiányoznak. Az egész azonban annyira át van hatva a művészetnek é<s a zenének a hangulatától, hogy a mű fogyatkozásait észre sem veszi az elragadtatott olvasó. * Ki .'tudja, hogyan alakult volna Surányi pályája, ha ezen a vonalon haladhatott volna egyenest tovább!? De alig készült el a Kantate, nemzeti létünknek olyan tragédiája következett el, amely senkit se hagyhatott közömbösen, mert ez a földrengés alapjában megrázta még a művészet elefántcsonttornyát is. Elkövetkezett az »őszirózsás« forradalom, mikor a magyar nemzet eldobálta a fegyvereit és ellenségei kényére-kedvére bízta magát. Majd jöttek a kommün ^gyászos hónapjai és nyomában a nemzeti önérzetünket, legjobban megtaposó idegen megszállás, a tragédiának ez az ötödik felvonása s rnindezek felkavarták Surányi lelkét is. Hová lettek azok az elysiumi mezők, ahova a művész a borzalmak eme Walpurgiszéjtszakáján elvonulhatott? Nem voltak sehol: a magyar írónak vagy el kellett némulnia, vagy kánkánt járni és üvölteni az őrültekkö|l. Surányi ösztönös úri ízlésénél fogva az előbbit választotta. A politika 'nem kenyere, de lelki alkatánál és a benne élő tradícióknál fogva konzervatív lelkületű. Sokkal jobban szereti a rendet és a nyugalmat, jobban örül mindannak, amit a szépség és a művészet jelenthet az ember életében, semhogy szívesen látná a vad forradalmi akciókat, amelyek hiába akarnak egy új világot megteremteni, lényegükben kivétel nélkül a meglévőnek az elpusztításából és az élet szépségeinek a megöldökléséből állanak. Egy esztéta és a magyar földbirtokos középosztály ideológiájában felnőtt ember nem lehet forradalmár, ha csak önmagához és a saját múltjához nem akar hűtelen lenni. Ezék a zavaros idők ugyan az ilyen hűtlenségnek! a példáival is teljesek, azonban Surányi becsületesebb volt önmagával és életének addig való értékeivel szemben, semhogy ezt az árulást elkövethette volna. Valami mélységes undor fogta el, mikor látta a forradalmi nyüzsgést, valamint azokat az írókat, kik magukat és tollúkat eladták a kommün kótyalagos vezéreinek. A bénaság érzése Inehezedett a lelkére s ebből a tompult aléltságból akkor tért magához, mikor a kommunizmus bukása után a Magyarország szerkesztője regényt kért tőle. Erre az ösztökélésre írta meg Domoszlay /László (1920) c. művét, amely hősével a Trianoni pávához csatlakozik. A Domoszlay-család egyik sarjának története ez a forradalmak szomorú idejében. Problémája abban rejlik, hogy megmutassa, mi lesz egy ilyen Domoszlay-vérű ember oblomovizmusá^