Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 1-3. szám. 1933. január-márius - Halassy-Nagy József: Surányi Miklós
üdvözölte s ettől kezdve senki sem vonhatta kétségbe, hogy Surányi Miklós — y.beérkezetti. Äz irodalmi társaságok a B. H. atyamesterének tekintélyére támaszkodva a szerzőt tagjaik közé választották é)s e két regény után Surányit minden érdekszála a főváros felé vonta. Szigeten a helyzet különben is tűrhetetlenné vált. Az orosz betörés nyomán a város hangulata nagyon megromlott. Állandó rettegésben éltek az emberek és 1918-ban már a háború szomorú vége is előre vetette félelmetes árnyékát. Surányit közben, Petrovay halála után, megyei főlevéltárossá nevezték ki, de 1918 április 1-én (nyugdíjaztatását kérte és Budapestre költözött. Kiadójával olyan szerződése volt, amelyik az anyagi gondoktól mentesítette. Elég bizalommal nézhetett a jövő elé. Ezt azonban sem ő, sem mások mem olyannak gondolták, mint amilyenné már ennek a szomorú évnek az őszén kezdett alakulni. Az új környezetben hamarosan egy másforma élettel is meg^ ismerkedett. Egy ismerőse támogatásával egy nagyobb vállalat szolgálatába lépett, ahol igen szép pozíciót töltött be, de írói fejlődésére bizonyosan jótékony hatással volt ez a foglalkozás azért is, hogy itt új emberekkel, új életformákkal: a pénzügyi világ férfiaival és asszonyaival ismerkedett meg. Beláthatott azoknak a plutokratáknak iaz életébe és gondolkodásába, akik eszközül használták és (nem úrként szolgálták a Pénzt. Világosabban láthatta a társadalom Tétegeződését. A mult idők archívumából belépett az élő jelenbe: ez megadta lelki életének azt a lökést, amely őt végül is a mai magyar társadalom életének a regényírójává tette. Egyelőre azonban tele volt aggodalommal írói pályájának alakulása iránt. Nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy írói vénája ki fog apadni vagy hogy életének kicsinyes eseményei olyan békókkal fognak ránehezedni, hogy megölik benne az írót. Ebben a hangulatban, amelyik még Máramarosszigeten kezdődött, született meg egyik legszebb könyve, a Kantate ,(1918). A történet színhelyéül gyermekkora emlékeinek városát, Pécset választotta, amelynek különös élete rikító élességgel rajzolódik ki e könyv lapjain. Hőse Regen Richard, aki egy nagy mű dicsfényével jelenik meg a kisvárosban, s égy másik nagy műnek, a Loth-kantaténak a megalkotására készül, de környezete lehúzza őt és megöli benne az alkotó művészt. Tragikus környezet és tragikus élet a Regen Richárdé. Fél az élettől. Nem bízik önmagában. »Miert kell annak úgy lenni, — mondja az író, — hogy az ember belebonyolódik egy rögeszmébe és tehetetlenül vergődve elpusztul abban? Mi az oka annak, hogy elvesztettem minden bátorságomat az élettel szemben? Miért kell egy negyvenkét éves embernek, aki alkotni, örülni, győzni, ragyogni, élni, élni tudna még, — megrokkanni, tehetetlenné válni, megöregedni, megöregedni egy szánalmas, ostoba és bűnös illúzióban? Miért kell egy Regen Richárdnak falusi kántorrá süllyedni, nyomorult nyárspolgárrá aljasodni, az életet megutálni és kisvárosban elevenen eltemetkezni, amikor annyi gyönyörűség, nagyság, diadalmas energia reszket a levegőben, annyi kéj, kielégülés, isteni öröm hivogat olyan közelségből, hogy c&ak a
