Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - ADATTÁR - Barcza Leánder: Hivatalos jelentés Győr 1598-i visszafoglalásának részleteiről
Hivatalos jelentés Győr 1598-i visszafoglalásának részleteiről. — Mohi Antal dr. 1913-ban kiadott könyve Győr eleste és visszavételéről (bizonyára az esemény 300 éves centennáriuma alkalmából) bámulatos tárgy szeretettel hordott össze minden lehetőt a városunknak eleste és visszafoglalása között eltelt négy esztendőről. Könyvének adatait a vatikáni levéltárból megpótoljuk egy hivatalos jelentés közlésével, amelyet a prágai nuncius Győr visszafoglalásáról közvetlen római föllebbvalójának küldött. 1 ) A szöveg 2 ) fordítása a következő: »Méltóságos és főtisztelendő Uram, nagyon tisztelendő gazdám! Az a hír, amely a mult éjtszaka érkezett a császár őfelségéhez Győr elfoglalásáról, indítja ezt a velencei követet arra, hogy hírt adjon staféta posta által az ő köztársaságának és mivel az ő gondolatát velem is közölte, elhatároztam magamban, hogy ezeket a sorokat méltóságos uramnak megírom, hogy szerencsét kívánjak hozzá neki, és a mi urunknak, elképzelvén (magamnak), hogy valamint az a hír a legjobb volt, amit a fenti okok miatt az egész világnak kívánhatott az ember, őszentségének is és önnek is hihetetlen megnyugvást fog hozni. »Az, aki a fent jelzett kiváló kegyelemről szóló hírt meghozta, amelyet Isten vitt végbe nekünk, (az) Vaubecourt 3 ) úr lotharingiai kapitány (lorenese), Chatebri báró úr ezredének helytartója, és maga Vaubecourt az, aki Győrnek Székesfehérvár felé néző kapujához hozzáakasztotta a petárdát (lévén a város összes többi kapui egész a mult évig befalazva) (zárva), és ez beszéli, hogy a dolog az alant jelzett módon ment végbe. »Miutan Schwarzenberg 4 ) úr összeszedte a legutóbbi (mult) rendelettel értesített népeket, egyesülvén Pál fi magyar lovasságával, elindult Győr felé a kísérlet véghez viteléhez szükséges felszereléssel (con le provisioni) a mult (hónap) 27-én estefelé, és miután átgázoltak a folyón, 5 ) egész éjtszaka meneteltek egész hajnalig, és megálltak egy nagyon eltakart völgyben, 6 ) és ott megpihentek egész napra, ami szombat volt. Miután eljött a késő óra, Győr felé meneteltek, és mikor közel voltak, előbújt a hold olyan ragyogóan, hogy nappalnak látszott. Ez a dolog nekik nagy baj! okozott, mert nem közeledhettek jobban a nélkül, hogy az őrség fel ne fedezze őket. s azért parancsban jött, hogy mindnyájan dono oblatae sunt a Gnso et illustri domino Joanne Baptista Pheiffer de Salenhaem Sacr. Caesar Regiaeque Mattis Consiliario, ac Praesidü huius Jaur. Annonae Praefecto, Musico Consentui. Ao. 1637. die divae Assumptae Virgini Sacro. *) A hiteles olasz másolat megszerzéséért Lovas Elemérnek, magyar fordításukért pedig Ádám László szalézi igazgatónak tartozom köszönettel. 2 ) Vatikáni Levéltár Borghese fondo. 3. series, 93. C kötet folio 108, I. 3 ) A többi jelentésben már helyesen : Vaubecourtnak van írva, e jelentésben helytelenül Vaubeourt nak 4 ) A szövegben : Sehwarzenburg olaszosan. 5 ) A Concón Komárom vármegyében. 6 ) A Németi-völgyben, a Magas-hegy (Lilla) Gerha-nevü lejtője alatt, a csanaki hegyek mögött.