Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - Jenei Ferenc: Kazinczy útja Pannonhalmára

Amikor Kazinczy Út/a megjelent, május 1-én reggel Szemerével felkereste lakásán Toldyt, akinél Bajzát is ott találták. Átadta művének egy-egy példányát, kérve őket, hogy a támadó részt olvassák el fennhangon. Kis Jánosnak nagyon szemléletesen írja le a jelenetet. »Bajza olvasta, 's nyugalomban, mintha Algir felől olvasott volna eggy czikkelyt az Újság levelekből, 's elvégezvén ezt monda, ismét hihetetlen nyugalomban: »En felel.ii fogok.« — Valóságos duellánt! írtózom az ily gonosz nyugalomtól, noha tudom, hogy ez a' nyugalom düh és nem nyugalom.«!) Toldy indulatosan szemére hányta Kazinczynak, hogy a 45. lapon, ahol a »párdúczos Árpád tömjénezői«-ről ír, miért bántja Vörösmartyt? Szemere is, Kazinczy is tiltakoztak ez ellen, mert szerintük ezt a részt nem szabad Vörösmartyra magyarázni.

2

) Ez a kifejezés Kazinczynak sok bajt okozott. Látni fogjuk, hogy Pázmándi Horváth Endre is magára magyarázta. A kifejezést nem itt használja először. Április 4-én Döme Károlynak ír és kérdezi, hogy látta-e a Kritikai Lapokat, s abban Bajza Észrevételeit Dessewffy József gróf ellen. Hevesen kifakad Bajzáék ellen és a következő megjegyzést fűzi kifakadásához: Annyi legalább való, hogy midőn a' »Magyarok Istenet« hallom emlegettetni, megborzadok, a' »Parduczos Arpád« nevétől futok is. Profanáivá van e' szent név a' sok kontár által.«

3

) Kazinczy nem Vörösmartyra és Horváth Endrére gondolt itt. Ö Pyrkert védi, aki németül, idegen történelemből vett tárgyat énekel meg és nem, mint a sok ,Vörösmarty-epigón, Árpádot. Guzmicsnak írja: »Én senkire nem czéloztam, 's áltáljában szólok azokról, a' kik nem éreznek magokban erőt és mégis firkálgatják hexametereiket. S hogy Vörösmartyra nem czéloztam, mutatja a' mi ott áll, a' hol ,én őtet egygyütt említem Berzsenyivel.«

4

) Tehát Kazinczy a tehetségtelen eposzírók fölé helyezi Pyrkert, akit ezeknél többre becsül. Toldy lakásáról az egy házban lakó Fenyéryt és Vörösmartyt keresték fel, akiket azonban nem találtak otthon. Számukra Fenyéry sógoránál hagytak két példányt. Fenyéry ebéd után a lakásán, Szemerénél kereste fel Kazinczyt. Heves hangon vitatkoztak. — Fenyéry védte a Kritikai Lapok álláspontját. »Biró előtt nincs barát«, feleli Kazinczynak, aki így felel: De barát lesz-e a biró barátjának kedvetlen ügyében, ha ki kerülheti? 's nem látták-e az Urak, hogy a' Sz. Hajdan Gyöngyeinek íróját igazságtalanul és vadán megvagdalván, még pedig nem csak prózában, hanem versben is,

5

) nekem teszik azt, a' mit barát barátnak tenni nem szokott. Vallják meg az Urak, hogy örömeket lelek a hántásban, a bosszúban.«

(;

) Természetesen a heves vitának, amelyben Kazinczy 1

) Kaz. Lev. XXI. köt. 537. 1. 2

) U. o. 537. és 539. 1. 3

) U. o. 519. 1. 4

) Kaz. Lev. XXI. köt. 564. 1. 5

) Vörösmarty a Kritikai Lapokban „Hires magyar-német költő" címmel epigrammát írt Pyrker ellen. L. 174. I. 6

) Kaz. Lev. XXI. köt. 540. I.