Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 10. szám. 1932. december - SZEMLE - Könyvszemle. Johannis Lemovicensis opera. Gálos Rezső. — Sebess Dénes: Két Magyarország, gr. — Hekler: A középkor és a renaissance művészete, gr — Kölönte Béla: Emberkék. —i—c. — Programm-értekezések középfokú iskoláink értesítőiben. —i —c
•a „féligazságok" állapotának látja. „A Deák-kultusz feloldódott egy álparlamentizmus intézményében, a közjogi ellenzék támadóereje célkitűzés nélkül ellanyhult." — „A Kossuth-kultusz a jövő nagy reménységét képviseli." — A másik ilyen mozzanat : a Görgey-probléma Sebess egy eddig ismeretlen volt iratból próbálja újból Görgey árulását megrajzolni — a hadvezérét, aki békét akart akkor, mikor mindenki lázasan próbálta a háborút folytatni. Görgey néki „örök szimbóluma egy nemzet nagy szerencsétlenségének". Nem megyünk vele, de nem is vitatkozunk. A kötetnek ez a legnagyobb s a legmerészebb beállítású fejezete, de nem a legértékesebb. Sok új és érdekes apró részlete, amely hatalmas tudományos apparátussal épült, teszi igazán becsessé. — Egyik illusztrációja Ferenc József bevonulása Győrbe, 1849. június 28-án, „egykorú illusztrált hadijelentésből". 1 ) • (gr.) * Hekler Antal : A középkor s a renaissance művészete. 93 képpel. Budapest, Könyvbarátok Szövetsége (Egyetemi Ny omda), 1932., 231 1. — Ebben a kötetben Hekler — az Antik Művészet után (V. ö. Győri Szemle II. 149. 1.) — folytatja a művészetek történetét. Bevezetésül az ó-keresztény és bizánci, majd az iszlám művészetet ismerteti. Megmutatja, hogy a pozitivista antik világnézet válsága után hogyan bontakozik ki dogmákká tisztult formában az új spiritualisztikus világnézet, a kereszténység, amely az emberiséget a végtelenség részesévé teszi : a művészetekben a másvilág fényessége, transzcendentális szépségei kezdenek jelentkezni. Ismerteti a bizánci művészet fénykorát, a justinianusi remekeket s a bekövetkezett hanyatlás vázolása után tér a középkorra. Látjuk az ó-keresztény bazilikából, a római kultúra alapvetéséből alakuló román stílust, mindig komoly, tektonikus szellemével, legszebb emlékeiben : a wormsi székesegyháztól a legfenségesebbig : a pisai dómig, a szobrászat emlékeit Reimstől Bambergig és Nicolo Pisanonak a pisai Battisterioban megmaradt remekéig. — A középkor lelkiségének legtökéletesebb kifejezője a gótika. A Notre-Dame, Reims, a föllazultabb szerkezetével is varázsosan szép roueni székesegyház — Németországban a kölni és a strassburgi dóm mind az anyagnak egy emberfölötti lelkiségben fogant átszellemítése, a kőnek valóságos kivirágoztatása — a középkori ember gyönyörű hite. A szobrászatban ez a kor az ember önmeghatározása, öneszmélése, érzelmi életének a művészetben való eleinte félénk, majd egyre biztosabb megjelenítése, amelyet helyenkint eleven természetszemlélet gazdagít. Giov. Pisano reliefjei vezetnek át Giotto nagyszerű világába. Monumentális stílusának legérettebb emlékeit Hekler a Santa Croce Peruzzikápolnájának freskóiban látja. Es Giotto visz át a renaissancehoz. — A renaissanceban Hekler nem „az antik művészetek újjászületését" látja ; szerinte egyáltalában csak a cinquecento érett meg az antik 1 ) Pfannl Jenő, 42. kép. (Gy. Sz. I. 282. 1.)
