Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - Dénes Tibor: Liezen-Mayer Sándor

kijárat párkányáról félig lehull a nehéz brokátkárpit s a folyosó dór oszlopsorából is látunk valamit. Az ellökött karosszék bársonyán a-császári címer s a császár 'nyakáról nem hiányzik az aranygyapjas rend lánca sem. Még a császári agár is ott áll az íróasztal lábánál. Felsorolásban soknak tűnik föl a kellék, a kép szemlélete azonban mindent érthetőnek, szükségesnek talál. Piloty képein a kelme kap meg, az alakokkal nem törődünk; a Weiser Philippin képéből szinte kilép a császár és a rimánkodó, fiatal asszony; a két ellentétes lélekvilág itt minden. A staffage az összbenyomást növeli, a császár megközelíthetetlen fenségét csak kihangsúlyozza ez a komor pompa. A kutya is szerves része a képnek, szerepe van. Ideges agártermészete megérzi ura indulatait, előágaskodik az íróasztal alól és figyel a császárra. A részletek kidolgozottsága, a történelmi ruházat hűsége egyébként arra vall, hogy Liezen-Mayer tanulta és ismerte a történelmet. Tanulta és ismerte a magyar történelmet is. Különösen vonzódott nagy nemzeti királyainkhoz, Szent Istvánhoz, Mátyás királyhoz, s e nagy királyok életének mozzanatairól számos képet, rajzot, vázlatot készített. Szent István életének az a szomorú jelenete foglalkoztatta, amelyben a bérenc meg akarja gyilkolni. A szent királyban azonban élnek az emberfölötti erők, lefegyverzi támadóját, kint az ég meg különös színekben játszik, a viharos éjszaka után mintha hajnalodnék.

1

) — Mátyás király megragadó egyénisége különösképen érdekelte Wagner Sándort, talán ő hívta fel barátja figyelmét is rá olyannyira, hogy Liezen-Mayer többször választotta tárgyául a király életének egy-egy nagyszabású jelenetét.

2

) A termékeny mester mindenesetre époly gyakran választotta képei tárgyát a magyar, mint a világtörténelemből. Magyar tárgyú képeit azonban nem szakíthatjuk ki egész művészetéből. Nem festette elhatárolóan másképen magyar történelmi képeit, mint az idegeneket. Végeredményben a magyar történelemben is az emberi lelket kereste. Liezen-Mayer mégis magyar festő volt. Csak a rokonszenves, nagyvonalú, magyar egyéniségekhez vonzódott s éles szemmel tudta megválasztani történelmünk egy-egy sorsdöntő pillanatát. Ismerte a magyar lélek kifejezési megnyilatkozásait, mert ismerte a magyar lélek összetevőit s az valóban csak külső körülmény, hogy magyarruhás alakjai néha jóízű, müncheni fejekben végződnek. Ugyanaz a Szana Tamás, aki Liezen-Mayert a magyartalanság vádjával illette s világpolgárnak nevezte, nem sokkal halála után két művészi érdeklődési körét így határozza meg: »hazájának festői tárgyat bőven szolgáltató, dicsőségteljes története, s a szép és nemes nő-alakok ábrázolása az élet különböző viszonyai 1

) A vázlat és rajz az Ernst Múzeumban. 2

) „Mátyás királlyá választása", melynek vázlata az Ernst Múzeumban van. „Hunyadi Mátyásnak hirül viszik királlyá választását." •