Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - Dénes Tibor: Liezen-Mayer Sándor
között, a szelíd érzések és megrázó szenvedélyek különféle megnyilatkozásaiban*:. 1 ) Ha Liezen-Mayert magyar szempontból nem sorolhatjuk is legnagyobb nemzeti festőink közé, annyi kétségtelen, hogy — távol a magyar föld és levegő erejéíől — Münchenben is mindvégig magyarnak vallotta magát. 2 ) Részben magyar lelkületének tudhatjuk be örök művészi ragaszkodását Magyarországi Szent Erzsébet iránt. Az 1865-ikí müncheni akadémiai pályázat óta úgyszólván élete végéig foglalkoztatta az irgalmasság királyi szentjének alakja: nemcsak nagy képét festette meg két változatban, hanem legendájának majdnem minden megkapó jelenetét s innen van az, hogy Liezen-Mayert ma mint Szent Erzsébet festőjét ismerik. Valóban, Liezen-Mayer iskolát teremtett Szent Erzsébet ábrázolásával s ez az iskola szinte napjainkig él. Fölfedezte s elevenné tette a középkori szentben a lélek báját s ezzel Szent Erzsébet képzőművészeti alakját felfedezte a modern idők számára is: tökéletes szépségű, emberi testben hozta vissza a földre. 3 ) Legismertebb művének, a Szépművészeti Múzeum Magyarországi Szent Erzsébet-ónok sötétes színhelye valami szurdékféle A környezetben van valami lehangoló, ez a nyomor fészke. Ebből magasodik ki égszínkék köntösében, hermelin palástjával a legnagyszerűbb szent. Az ellentétek beállítása szembetűnő. Előtte kuporog condrájában a fiatal anya kócosan, elnyűtten, félalélt, kicsi gyermekét magához szorítja és néz a szentre, aki leemeli hermelin palástját válláról, s mindjárt betakarja a nyomorultakat. A szegény asszony tekintetéből már elült a félelem, csodálattal, szinte elragadtatással nézi a ragyogó szentet. Szent Erzsébet mögött ott settenkedik a két jellegzetes alak, az ajtó riyílása megmutatja a bahavazott, komor Wartburgot, homályosan alom is látszik, meg a félrerúgott korsó. Több semmi sincs a nagy vásznon. A szent maga mindent betölt, szent lénye él, érte van minden s amint kitárja palástját, hogy betakarja a rongyaiban remegő anyát, szimbolikusan minden hozzáforduló mezítelent betakar, minden szűkölködőt megsegít. Ez a kép a 19. század második fele egyházi művészeiének beteljesedését jelenti. Liezen-Mayer a saját nyelvén szólt korához. A kor szerette az emberi szépet, Liezen-Mayer Szent Erzsébetje tökéletes emberi szépség; a kornak ^tetszett az ellentétek kihangsúlyozása, Liezen-Mayer az ellentétek mesteri kifejezője volt; az a kor is szűkölködött és szükségét tudta az emberfeletti segítségnek, de nehezen tudta kezét imára kulcsolni: LiezenMayer megfogalmazta azt a királyi szentet, aki maga megy a nyomorgók közé. A Magyar Képzőművészeti Társaság rendelte 1 ) Szana Tamás: Száz év a magyar művészet történetéből 1800—1900., Budapest, 1901. 137 1. 2 ) Az idézett önéletrajzi levélben. 3 ) Dénes Tibor : Arpádházi Szent Erzsébet magyar ábrázolásainak esztétikájához, Képzőművészet, V. évfolyam 39. sz. 1931. április 87 — 88 1.
