Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Hoffmann Adolf: A műszaki munka értékelése

Bár a technikának azt a nibáját, hogy elősegítette a kapitalizmus túlfejlődését, én is elismerem, mégis meg kell állapítanom azt is, hogy másrészt éppen a minden akadályon keresztül törő kapitalizmus táplálta, fejlesztette és végül kisajátította a technikát, folyton újabb .és újabb előtörésre sarkalva azt. »Ä technika célja a termelő, teremtő munka; a gazdaság célja a munka értékesítése az így előálló kereset érdekében.« Bár a technika ellenségeinek kibékítésére hangsúlyozhatnám itt, hogy íme a technika nem anyagias, mert hisz a munkának inkább szellemi, teremtő részét végzi, mégis vigyázni kell, hogy olyan téves ítéletre ne jussunk, mint például Heinrich Hardensett, akinek Der kapitalistische unci der technische Mensch c. könyvében a továbbiakban ezt az egyoldalú és túlzott megállapítást olvassuk; »Ä kapitalistikus ember kiragadja a vezetést a termelő ember kezéből. Az alkotó munka értelme többé nem a szerkesztő irodákban és műhelyekben válik valóra, hanem a könyvelésben. Nem fontos a jó, az egyéni munka, nem a természet energiáinak teremtő alakítása, nern az esztétikai megnyilvánulás vagy a tudományos teljesítmény; fontos csak és egyedül csak a minél nagyobb többleti egyenleg. Minőség, egyedüliség, műszaki haladás, teremtés, alkotás, szépség, tudomány csak akkor juthat szerephez, ha velük üzletet lehet kötni, de azonnal el vannak ejtve, ha az üzlet azokat nem kívánj a. « Nem, ennyire nem jutott mégsem és nem is jut soha a technika; gazdaságnak és technikának karöltve kell járnia, egyik a másik nélkül béna és tehetetlen. Robert Weyrauch ezt mondja Die Technik c. könyvében: »A technika és gazdaság megváltozott új viszonya nélkül a támasztott követelések nem teljesíthetők. A gazdaság újraépítését technikusnak és kereskedőnek közös munkájával kell majd megoldani. Mindenesetre jövőben a technika helyzetének a kereskedelemmel szemben az eddiginél szabadabbnak kell lennie.« Ha Dessauer azt állítja, hogy: »a technikát terhelik a gazdaság vétkeivel, mert a jelen gazdasági formái béklyóba verték és szolgájává tették a technikat«, ez csak részben lehet helyes. Hiába igyekeznek egyesek rangsort megállapítani a technika és a gazdaság között, a technikát a gazdaság szolgájának feltűntetni: ez megint csak játék! a szavakkal, mert kétségtelen, hogy e kettő között értékkülönbség nincs, hogy e kettő egymás nélkül meg sem állhat, mert hiába tűz ki a kereskedő valamely gazdasági célt, ha azt a technikus a rendelkezésére álló eszközökkel a legjobban meg nem valósítja, viszont hiába termel, alkot a technikus, ha ezt a gazdász, a kereskedő nem értékesíti; nincs se kereskedés, se termelés egymás nélkül; gazdaság és technika egyenrangú, elválaszthatatlan kétegytestvér marad mindig. Am igenis szolga a technika, de igen nagy úrnak a szolgája s talán nem is utolsó dolog, egy nagy úr szolgájának lenni, különösen akkor, ha 'ÖZ a nagy úr a szolga nélkül egyáltalában nem is létezhetik; igenis szolga a technika, de távolról sem a gazdaság, a