Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Hoffmann Adolf: A műszaki munka értékelése

gazdálkodás szolgája, hanem hűséges szolgája a legnagyobb úrnak; az embernek! Günther Gründe!: Die Sendung der jungen Generation c, már idézett könyvében olvasom: „Egy materialisztikus időszak általános pénzéhsége, melynek áldatlan kisugárzásai az emberi vonatkozások legtávolabbi sarkaiba is behatoltak, leigázta a technikát is. Valójában csak a modern kapitalizmus teremtette a modern technikát, amennyiben a legnagyobb nyereséglehetőség rendkívül csábító mellékizével elősegítette a technikai kutatásokat. A nyereségszimatoló pénzemberek mindinkább gyorsabbodó részvétele megsokszorozta a találmányok tempóját, melyek előbbi időben gyakran nemzedékeken át kihasználatlanul, úgyszólván az emberiség archívumában feküdtek el. De ime, gyorsan hasznosították azokat úgy műszakilag, mint gazdaságilag, igen hamar nyereséget hajtottak és sokkal gyorsabban lehetett azokat műszakilag felülvizsgálni és tökéletesíteni. Amit azelőtt egyes kiválasztottak gondoltak ki, azt ma a műszaki intelligenciának egész vezérkara dolgozza fel az újkor minden vívmányával felszerelt laboratóriumokban. Ez mindenesetre érdeme a kapitalizmusnak, de ezt az érdemet erősen csökkenti az a bűne, hogy a technikát, melynek hivatása az embereknek szolgálni, életküzdelmeit könnyíteni, idejét, erejét, feszültségét ' magasabb ténykedésre, mint a mindennapi kenyér megszerzése, szabaddá tenni, ezt a hasznos technikát a kíméletlen egyéni haszontörekvés igájába hajtotta. Csak így juthatott annyira a helyzet, hogy ma komoly emberek támadják a gépek világát általában. Nem a gépek azok, melyek belekényszerítik az embert a lélekölő munkakényszerbe és dobnak kenyér nélkül az utcára milliókat, mert majdnem mindent, amit azelőtt emberi kéz végzett, ma a gép végzi el ; hanem igenis haszonleső emberek, sőt egy egész, csupán egyéni nyereségvágyra alapított gazdasági rendszer az, ami mindezt teszi és ezzel elrontja a műszaki gondolatot. A technikán elkövetett árulás volt, hogy a munkamegtakarító haladást nem általános életmegkönnyítésre és munkaidőcsökkentésre, hanem munkáselbocsájtásra használták fel. A kapitalizmus érdeme volt a műszaki kifejlődés példátlan buzdítása, de bűne a műszaki haladás mai hamis társadalmi értékesítése. A gép az anyagi életküzdelemben az ember legjobb barátja. Csak az a fontos, hogy helyesen kezeljék és a vele szemben való helyes szempont elfoglalása : nem halványunk, hanem hasznos szolgánk az és aki beleszeret szolgájába, vét a jóizlés ellen. Ha visszanyerjük ezt a helyes beállítást, akkor csak arra kell még törekednünk, hogy a gépet kíméletlen és haszonleső emberektől megszabadítsuk és azt az ember igénytelen, hasznos eszközévé tegyük a szellemi és az anyagi élet szolgálatában." Csak a gazdaság egyedüli szempontja helyett tervszerű gaz— dálkodás, vagy mint Rathenau óta manapság igen gyakran halljuk: Planwirtschaft mellett sok minden baj elkerülhető lett volna eddig is. El tudom képzelni, ha például a háborúban és az ezáltal elő-