Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Hoffmann Adolf: A műszaki munka értékelése

szétosztását, a fogyasztóhoz juttatását kell érteni) elmaradt a technika mögött a helyett, hogy azt megelőzte, irányította volna; már pedig nem ,az a hibás, aki előre jutott, hanem az, aki hátramaradt. Dessauer: Philosophie der Technik c. könyvéből idézek pár sort: . „A 20. század politikai és szociális problémája: utolérni a 19. század technikai haladását. Az időknek ezt a követelményét megnehezíti az, hogy a technika fejlődése szünet nélkül és gyorsabb tempóban bonyolódik le, mint az emberek, az emberiség fejlődése. Ezt a veszélyt vagy az által lehet elhárítani, hogy az emberiség meglassítja a technika haladását", (amit azonban alig lehet elérni), „vagy pedig gyorsítja a szociális haladást, máskülönben a világ elveszti egyensúlyát és felforul." Az Ostwald-féle Tudományok Piramisának tetején lévő tudomány: a szociológia, a szociális organizáció, nem pedig a jótékonyság, a munkanélkülisegély és a szükségmunka kell tehát, hogy átvegye a vezetést, az uralmat, hogy a vezetés híján meghasonlott társadalmat kivezesse a káoszból a világosságba, a megértésbe! Bertrand Rüssel megállapítása szerint »A mostani rendszer lényeges hibája az, hogy a termelés nem a fogyasztást, hanem a nyereséget szolgálja; egy ember vagy egy társaság árut termel nem azért, hogy elfogyassza, hanem, hogy eladja, amiből aztán versengés, kizsákmányolás és minden más rossz származik a inunkaprobléma keretén belül épp úgy, mint nemzetközi vonatkozásban is.« (Industrialismus.) Tökéletes tisztánlátással és helyes megítéléssel mondta a közelmúltban Mussolini a gépek társadalmi hatásáról: »Nem abban van a baj, hogy . túlnagy technikai haladást értünk el, hanem abban a tehetetlenségünkben, hogy a termelést nem tudjuk a szükséglethez alkalmazni. Az új olasz jelszó most: a termelés fegyelmezett alkalmazkodása a fogyasztáshoz. Az ipari termelés anarchiáját csak az ipari szervezés fékezheti meg.« A Neue Freie Presse ez év május 26-iki számában Peyerimhoff kiváló francia gazdasági vezető férfiú körülbelül így nyilatkozott: „Az általános gazdasági züllés közepette Franciaország kivételesen előnyös helyzetben van ; gazdasági felépítményének kiegyenlítettsége megóvja rázkódtatásoktól. A francia termelők nagyon okosak voltak, hogy gyáraik teljesítőképességét az ipar szükségletéhez arányítottak. Bankkörökben is értettek ahhoz, hogy minden túlzott spekulációtól tartózkodjanak. Szóval, eszközeinket a szükséglet tempójához alkalmaztuk " Nem a tőkét, a tőke munkáját akarom tehát hibásnak feltűntetni, erre nem is gondolok, mert teljesen világos előttem s azt hiszem ma már, éppen az orosz tapasztalatokon okulva, min-