Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Hoffmann Adolf: A műszaki munka értékelése

és vissza nem fejleszthető alkatrészévé azt a tudományt, melyről Surányi maga lis azt mondja, hogy: „A technikai tudomány haladása megszüntette időben és térben a távolságokat, egyetlen nagy világgazdasági komplexummá tette a világ minden termékeny zugát, lerántotta a titok leplét a föld misztikus hatalmáról, betegségek, járványok baktériumairól s most már nemcsak az egyének lelkiéletét, de az egész Universum minden rejtélyét közös nevezőre akarja hozni." Hát hogy az Universum minden rejtélyét meg akarja oldani, azt dícsérőleg elismerem, de hogy az egyének lelkiéletével is vannak céljai, azt tagadom, mert, mint már kifejtettem: a lelkiélettel a technika nem foglalkozik, nem is akar és nem is tud foglalkozni. De tagadom azt is, hogy a technika tette az embert, az életet anyagiassá, bensőségnélkül-valóvá; sőt tagadom azt is, hogy az emberiség egyáltalában ma anyagiasabb, materialistább, mint azelőtt volt. Hiszen soha annyi könyvet nem írtak, annyi képet nem festettek, annyi templomot nem építettek, mint most. Tehát minden materializmus ellenére, sőt talán annál inkább, igenis van az embereknek hajlandóságuk is, idejük is művészi és irodalmi alkotásokra és lelkiviláguknak a mai hajszolt életben még szükségesebb ápolására s ezek adják az újult erőt és egyben a megpihenést és nyugodtságot a fokozott munkához és fáradozáshoz. 6. A gép és a boldogság. Szavakkal való üres játéknak kell tekintenünk annak a bizonyítgatását is, hogy; a íecftnikai alkotások előtt és azok nélkül az emberek boldogabbak voltak, mint ma. Először is maga ;

a boldogság igen relatív valami. Mérőeszköze, mértékegysége ;a boldogságnak nincs s már csak ezért se lehet azt lállítani, hogy egyik vagy másik boldogság nagyobb vagy kisebb, vagy azt állítani, hogy boldogabbak vagy egyáltalában boldogok voltak-e az emberek a távolság által megszépített, techníikamentes, patinás »régi jó idokben«. És ha csakugyan megváltozott ez a régi jó világ, vájjon azt pusztán a technika okozta-e? Hát az életfelfogásban, az erkölcsökben, jogban, higiéniában és magukban a szellemi tudományokban nem történt semmi változás, semmi haladás, ami szintén hozzájárulhatott annak a krinolinos és parókás szép világnak a megváltoztatásához? Hermann Lufft Kulturformung durch Technik und Wirtschaft című könyvében ezt mondja: „Ez az egész mult idők romantikája elfoszlik, ha a jelen valódi ténykedését összehasonlítjuk korábbi idők megfelelő ténykedéseivel és ha azokat, akiknek ezt a ténykedést végre kell hajtani megkérdezzük, vájjon a régi vagy az új, modern módon akarnak-e dolgozni. Bizonyára