Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Hoffmann Adolf: A műszaki munka értékelése

Teljesen egyetértek azonban s velem együtt minden tech­nikus Blazovichnak avval a kijelentésével, hogy a jobb jövőt nem lehet pusztán a géptől várni: eddigi fejtegetéseimből is kitetszik ez. És teljesen egyetértek Blazovich-csal abban is, hogy a bajok fő­oka az, hogy »a termelt javak felett nem az evangéliumi Charitas, hanem a rideg, igen sokszor lelketlen do ut des elve rendel kezik«; ebben azonban nem a gép és nem a technika a hibás, hanem maga a társadalom, mely nem tudja megelőzni vagy kiküszöbölni a kap­zsi, túléhes gazdaság kártevéseit. Ugyancsak vallja minden technikus Dübi mérnök, svájci ta­nár álláspontját is, mely szerint: »Mindig szem előtt kell tartani azt, hogy egyedül csak az emberi jólét és élvezetek fokozása nem tudja az igazi boldogságot megteremteni s ezért nekünk mérnö­köknek sem szabad csak azokban látni törekvésünk végső célját és legfőbb eredményét. (Wissenschaft, Technik, Kultur.) Még Rathenau, az egyébként tisztán látó és józanul ítélő mér­nök is helytelenül állítja, hogy a műszaki gondolkodásnak az igaz­ságtalanság növelése, az anyagi egyenlőtlenség állandósítása által rossz a hatása a szellemi fejlődésre. Jól tudjuk, hogy az egyenlőt­lenség megvolt a legrégibb, technika nélküli időkben is, nagyobb igazságtalanság és egyenlőtlenség pedig, mint a ragszolgakorban, nem lehet többé soha. Éppen a technika volt egyik leghatalmasabb eszköze az emberek felszabadításának és életünk emberhez méltóbbá tételének. És vájjon Indiában, a szélsőségek hazájában, ahol sem a géptechnika, sem a teennika általában tért hódítani még nem tudott, mi okozza azt, hogy a mérhetetlen gazdagság mellett a leg­rettenetesebb nyomorúság uralkodhatik még ma is? Abban is téved Rathenau, hogy a rohamos technikai hala­dás következtében minden minőség csak mennyiséggé válik. Ala­posan megcáfolja ezt éppen a németek által hatalmasan kifejlesz­tett és legfőbb követelményül felállított Precisions­Arbeit, — 3 jövő termelés egyetlen helyes iránya és megmentője, a QuaPíiits­waarc. Hogy a miodern technika olcsó, selejtes árut is termel, annak egyrészt a rossz gazdasági viszonyok, másrészt az emberek ízlése és folyton újat és újat kereső, változatosságot szerető nyugtalan­sága az okai. Véleményem szerint éppen dicséretére válik a tech­nikának, hogy még ezeket az igényeket is ki tudta elégíteni, mert elvégre aki nem akar olcsó, selejtes árut, azt annak a megvéte­lére rákényszeríteni úgy sem lehet; ha pedig akarja, mindig meg­találhatja ugyancsak a technika készítette, neki megfelelő, jobb minőségű, tökéletes árut is. Hogy a technika az idealizmus mellé realizmust is állít, ért­hető, mert elvégre maga az élet is realizmus, valóság. Pusztán realizmussal sem táplálkozni, sem ruházkodni, sem fűteni nem lehet. Gyakran hallani, hogy »előbb kenyér kell, csak azután lehet magasabb kulturális törekvésekre gondolni !« Bár ezt így nem fogadom el szó szerint, mégis azt bizonyítja ez, hogy a kultúra alapfeltétele a kenyér, a termelő munka, a műszaki tevékenység.

Next

/
Oldalképek
Tartalom