Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Hoffmann Adolf: A műszaki munka értékelése

beii képesség megjelölésére, pusztán, a módszerre vonatkozó értelmezése eltakarja az általam vizsgált tulajdonképeni magasabb jelentőségét s bizonyára ez a körülmény is oka annak, hogy sok kutató, de különösen a nagyközönség hamis képet alkot a technikának nevezett műszaki tevékenységről. Elvégre a technikának is éppen úgy alapja, kiinduló pontja a gondolkodás, mint akár a filozófiának s úgy vélem, nem kevésbbé értékes a cselekvéssé lett gondolkodás — a technika —, mint a bölcselkedéssé lett gondolkodás —> a filozófia. Az idézett meghatározások szerint a technika nem új, sőt nem is újabb keletű valami; amióta gondolkodni tudó ember él e földön, azóta van technika is. A primitív ember első fegyvere, melyet önvédelemre és zsákmányejtésre használt fel, már technika; az első eszköz, amellyel földjét művelte, technika; az első fügefalevél, mellyel testét hideg ellen, vagy akár szeméremérzetből eltakarta, az első barlang, melyet lakássá alakított, az első ösvény, melyet az erdőben vágott, az első gázló vagy gyaloghíd, melyen át a patak túlsó partjára jutott: mindez technika, még pedig mind az elgondolás, a feltalálás, mind a kivitel, a módszer dolgában is. A technika együtt keletkezett és fejlődött minden más kultúrával, de mivel régente lassabban fejlődött és szerényebb volt, mint a szellemi kultúrák, észre sem vették, nem törődtek vele, természetesnek vélték; csak később, a helytelenül és indokolatlanul »technika korszakanak« nevezett, valójában azonban legfeljebb »a technika rohamos fejlődési korszakanak« rnondható időben fejlődött olyan hihetetlen gyorsasággal, hogy elhagyta régi útitársait és lett azoknak félelmetes versenytársa. Különösen a világháború alatt, amikor — úgy látszik legalább egyelőre — fejlődése csúcspontját érte, mindenkiben felkeltette az érdeklődést, aki a világ, az emberiség további sorsát figyelte, kutatta. Azóta mindenki foglalkozik vele: az egyik irány a pusztulást várja tőle, a másik a felszabadítást és ha nem is egyedül tőle, de minden esetre segítségével: a boldogabb jövendőt. 3. A géptechnika általában. Egy másik téves beállítása a technika elitélőinek az, hogy mikor általában a műszaki munkát bírálják és ítélik el, tulajdonképen annak csak egy alkatrészét, a géptechnikát veszik szemügyre és ennek, a felületes szemlélő által megállapított kártevése miatt kultúraellenesnek mondják az egész technikát. Érdekes, hogy ugyanebbe a hibába esik Spengler is, aki — jóllehet idézett könyvének elején azt mondja: »hogy a műszakinak, a technikának lényegét megértsük, nem szabad a géptechnikából kiindulnunk, legkevésbbé pedig abból a csábító gondolatból, hogy gépek és eszközök előállítása volna a technika cél ja«, sőt a technikát magát igen tág értelmezésben »az egész élet taktikájának« ismeri el, — mégis könyve utolsó részében csak a géptechnikára alapítja katasztrófaelméletét, mely szerint minden nyugati kultúra U*