Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Hoffmann Adolf: A műszaki munka értékelése
még pedig a mindenféle értelemben vett művészet, valamint a világi és egyházi filozófia teljesítményét én állandóbb értékűnek ismerem ei, mint a technika teljesítményeit.« Tisztelem mások felfogását és meggyőződését és magasra értékelem a művészeteket és a filozófiát, mégis erre a megállapításra idéznem kell a nemrég elhunyt világhírű német tudósnak, Wilhelm Ostwaldnak szavait: »A technika a tudomány legfontosabb úttörője, mert eredményei letagadhatatlanul állanak előttünk. Innét ered a teológiai és metafizikai gondolkodásuaknak mély ellenszenve a technika iránt: azzal vádolják, hogy léleknélkülivé teszi a világot, holott csak megszűnteti a filozófiai és metafizikai tévedéseket azzal, hogy megdönti azokat.« (Die Pyramiden der Wissenschaften.) Ha keressük az okot, .mely a műszaki foglalkozásokkal szemben elfogulttá tette a közönséget, elsősorban elmúlt, messze időkben: a plátói világfelfogásban kell azt látnunk, mely felfogás egyedül csak a szellemi foglalkozásokat tekintette emberekhez méltóknak és megvetett, lenézett, szolgainak ítélt nemcsak minden fizikai, hanem 1 általában minden gyakorlati célú munkát is. Nehéz ugyan elgondolni, mit tartanak a plátói filozófia követői szellemi munkának, nehéz elgondolni, mit tarthatnak magasabbrendű elmeszüleménynek, mint a műszaki tevékenység tulajdonképeni lelkét; a feltalálást, a termelő munkát, amelynél persze nem gondolok arra a sok apró és találmánynak csúfolt szerkezetecskére és haszontalanságra, amiket szabadalmakkal védnek, hanem komoly, nagy alkotásokra, találmányokra, melyeket akár meglévő, akár az előre helyesen megérzett szükség a köz, az általánosság érdekében és javára kitermel. Jakob Bruckhardt ugyan a feltalálókat nem tartja nagy embereknek, »mert az az érzése, hogy azok pótolhatók és előbb vagy utóbb mások is ráeszméltek volna ugyanazokra az eredményekre, ellenben minden egyes művész, költő, vagy filozófus egyszerűen potolhatatlan«. Pedig hát ugyanazokat a gondolatokat, témákat vagy érzéseket számtalan változatban, nemcsak előbb vagy utóbb, hanem egyidejűleg is a legkülönfélébb változatokban feldolgozták már és és dolgozzák fel ma is: tehát egyik-másik nagynak tartott művész, költő vagy filozófus talán mégis csak inkább pótolható, mint egyikmásik feltaláló. Nehéz elgondolni, milyen szellemi 'termék, vagy melyik filozófiai rendszer vitte előbbre az emberiséget és adott több lehetőséget a haladásnak és *a civilizálódásnak, mint a műszaki tudomány, a műszaki tevékenység. Ennek a plátói felfogásnak — előttem érthetetlen módon — még ma is vannak hivei és ennek a felfogásnak hatása alatt volt és van még részben ma is egész oktatási rendszerünk, a humanisztikus irányú oktatás, amelyik nagyobb fontosságot tulajdonít a holt nyelvek és irodalmak, az őskori történelem ismeretének és a kontempláló — egyébként bármily mély értelmű és értékés, de