Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 4-6. szám. 1932. április-június - Szabady Béla: Az ifjabbik Draskovich György győri püspök szerepe a soproni jezsuita kollégium megalapításában

ten elődjével, Sennyey István kancellár-püspökkel e kérdésben évekig dacolt. 1637. június 25-én a győrvármegyei tisztviselők hivatalos segédkezése mellett a jezsuiták már át is vehették a fegyveres erővel elfoglalt házakat és megkezdhették a gyorsan fejlődő kollégium szükséges kibővítését. Tárgyunkon kívül esik ugyan, de érdekesnek tartjuk annak megemlítését, hogy ennek az erőszakos házfoglalásnak ügye foglalkoztatta az 1637/38-iki országgyűlés rendjeit is és Draskovichnak székeskáptalanával való, haláláig tartó nagy pereskedése ezzel kezdődött. Ugyancsak a soproni jezsuiták rájuk káros és bizonyos fokig ellenséges ténykedést láttak abban is, hogy Draskovich megtelepítette III. Ferdinánd bíztatására Szombathelyen a dominikánusokat. Pedig csak tisztelte a történelmi hagyományt. Valaha, a mohi csatában hősi halált halt Gergely püspök idejében Győregyházmegyében alapították első magyarországi kolostorukat. Azt akarta, hogy a mohácsi ütközet után most is itt telepedjenek le először a tépett országból eltűnt dömések. Mert — bár Draskovich nem ismert hasznosabb szerzetet Loyolai Szent Ignác rendjénél — szerette és lehetőség szerint támogatta egyházmegyéjében a ferenceseket, pálosokat, szervitákat, kiket az ő idejében telepítettek meg, elősegítette a pannonhalmi bencés főapátság újraélesztését is, sőt még a pozsonyi klarisszák részére is szerzett, házat Győrött. Ezekkel az intézkedéseivel bebizonyította, hogy nem egyoldalúan elfogult, hanem mindenre kiterjedő figyelmű főpásztor. Később a soproni jezsuiták is meggyőződtek róla újra, hogy igaz és áldozatos jóakarójuk, aki még halálában is közöttük akart maradni. A soproni Bécsi-utcában, a jezsuiták első kis templomában porladt el sokat szenvedett, hiába bebalzsamozott teste az utolsó soproni keresztes lovagnak, kinek jelleme annyi ellentétesnek látszó vonásból szövődött össze. A büszke mágnás és hivatásos püspök, a szűkmarkú gazda és bőkezű adakozó, romboló harcos és alkotó főpásztor együttes képe adja meg Draskovich György báró igazi történelmi arcképét, mely a soproni jezsuitakollégium történetétől csak úgy nem választható el, mint az egész győregyházmegyei katolikus restauráció történetétől sem. Szabady Béla.