Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 1-3. szám. 1931. január-március - ADATTÁR - Szabady Béla: Győr város órája és a katonaság

A győri tanulóévek munkái jórészben iskolai feladatok meg­oldásai; a mester egész művének szempontjából mégis értékesek, mert tanúságot tesznek a nagy sikereket ismert művésznek felette korán elérkező rajztudásáról, bájos formanyelvéről és szinmeg­látásáról. Dénes Tibor. Győr város órája és a katonaság. — Mikor a jezsuiták 1627-ben Győrött megtelepedtek, a székeskáptalan, mint a ki­váltságos mezőváros földesura több feltételhez kötötte beleegyezé­sét. Ezek között szerepelt az is, hogy vasár- és ünnepnap dél­előtt nem lehet náluk magyar prédikáció, mely ilyenkor a székes­egyházban úgyis van. A kívánság rugója, az a félelem volt, hogy így a hívő nép megoszlik. 1 ) Die a káptalannak ez a föltétele ké­sőbb nézeteltérést okozott köztük. A* hívek szívesen hallgatták a páterokat, kik a nép kívánságának engedve többször határvillon­gásba kerültek a plébánossal. A prédikáció-tilalmat ugyan figye­lembe vették, de mégis panasz kelt ellenük, mert a férfiak magyar Mária-kongregációinak összejöveteleit délelőtt tartották és exhor­tációval kapcsolták össze. Ez a buzdító szózat néha összeesett a székesegyházi főistentisztelet idejével. Ezt Draskovich püspök, egyébként a jezsuiták nagy pártfogója, sérelmesnek találta és pa­nasszal fordult 1640. október 17.-én Rumer János jezsuita tarto­tományfőnökhöz. Az akkori győri házfőnök, P. Lippay János a váddal szemben érdekes mentséget említ, melyet itt részletesen közlünk. — A jezsuiták semmi módon sem vonják el a székes­egyházi szentbeszédtől a híveket, mert ők az ünnepies misét és a kongregánisták közös ájtatosságát a 9 órakor kezdődő prédikáció után végzik. Igaz, hogy néha negyed- vagy félórával megelőzik a prédikáció végét. De erről nem tehetnek. Hiszen nem tudhatják pontosan kiszámítani, mikor lesz vége a beszédnek. Egyik kano­nok ugyanis hosszabban, a másik rövidebben beszél. A nem szán­dékos összeütközés másik oka a jezsuita-rendház házi napórájá­nak és a várostorony órájának nagy eltérése. Néha egy óra külön­bözés is van a kettő között. Ők nem látják a rendházból az óra mutatóját. De nem is bíznak benne, mert ritkán jár jól; nem szol­gálnak rá a vádra, hogy »malitiá«-ból és szándékosan járatják előbbre órájukat. Az ő órájukat a nap kormányozza, de a város órája bizony csak úgy jár, ahogy »a katonák akarják*. Hogy a várőrség maga sem bízott a katonák ilyirányú lelkiismeretességé­ben, mutatja a gyakorlat: a várostorony óráját időnkint a jezsui­ták napórájához igazítják. 2 ) A sérelem forrása tehát a város órája és a katonai önkénykedés annak járásán. Szabady Béla. *) L. Országos Levéltár. Kamarai osztály. Acta jesuitica Collegii Jauri­nensis, Fasc: 24., n.: 39. 2 ) L. Országos Levéltár. Acta Jesuitica Cameralia Collég. Jaurin. Fasc: 2, n.: 34. Az említett várostorony ma már nincs meg. A káptalandombra fölvezető két lépcső között állott hajdan a régi fellegvár déli bástyafalán. A székesegyház 16. század végén elvesztett tornyai helyett, ezen az alacsonyabb bástyatornyon helyezte el a maga időmérőjét a város, mely sokat szenvedett a polgári lakossággal nem törődő katonaság önkénykedései következtében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom