Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 1-3. szám. 1931. január-március - ADATTÁR - Gálos Rezső: Pázmándi Horváth Endre levele és verse Kisfaludy Sándorhoz
Pázmándi Horváth Endre levele és verse Kisfaludy Sándorhoz. — Kisfaludy Sándor 1821-ben, mikor Kazinczy közös barátjuk, Pápay Sámuel közvetítésével, Péteri Takáts József halála alkalmával, békejobbját nyújtotta neki, elhatározta, hogy leteszi a tollat s nem ír többé semmit. „Szívemből kívánnám azt is — írja Pápay Sámuelnek 1 ) — hogy íróinknak sok ellenséges felekezetekbe oszlása már szűnne meg ! — En részemről már annyira elundorodtam az írástól, hogy nehezen fogom azt többé megizleni." — Az elhatározás nem sokáig élt benne. Mikor öccse az Aurórát megindítja, amihez (mint ismeretes) a Marcibányi-díjjal maga is segítette, s az ő közremunkálását kéri, megszületik a Dobozy-rege s azontúl évről-évre egy. 1825-re azonban nem tud az Aurórába semmit sem küldeni : a Gyula' Szerelme nem férne el benne, külön jelenik meg. A húszas évekből ez a legszebb regéje. Azok között, akik a legnagyobb örömmel fogadják, van a nyelvújítási harcban hűséges fegyverbarátja, a téti plébános, Pázmándi Horváth Endre is. Levelét, mellyel a kapott példányt megköszöni, a Kisfaludy Társaság levéltárából közöljük : Téten, Januarius hó 6-án 1826. Tekintetes Ur, kedves Barátom ! Gyula szerelmében szép ajándékot nyer a' haza : én pedig igen nyilvános és kedves bizonyságát barátságunknak. Azt nagyon sajnálom, hogy személyesen nem vehettem által, mikor eggyütt értté tartozó hálámat is lefizettem volna. De ennek valamely földfölötti végzésiül ugy kellett meg lenni, hogy szivem érzését írásba foglalva küldgyem meg. Nem röstségbül történt, hogy ezt ennyi üdőre halasztottam. Szándékom az vala, hogy levelemmel új esztendőre köszöntsek bé. De hivatalom ezen napok körül igen megszükítette üdőmet. Ma kezdettek kötelességembéli dolgaim tágulni, és egy-két üres órát arra engedni, hogy a' barátságnak oltárára is valami keveset tegyek. Tudgya Barátom Ur, hogy az én tollamtul a' szinlés, a' hizelkedés idegen : Vegye kérem kedvesen, a' mi magyar szivembül fakadt : A' négy sark Gyula énekét hirdesse, 's borostyán Gallyával tisztellye fejét a' lanton igéző Bájjal játszónak, valahol csinos elme divatban Tartatik. Ah te kivált érzékeny Hunnia ! néki Gyújts tömjént. Somlyó, Rezi, Tátika, Szigliget, a' jobb Korra kik álmunkbul bennünket viszszaidéztek, Újra feléledezök az enyészet szüntelen éhes Gyomrábul ! fülepte mezők ; domboknak ölében 1 ) Kiadatlan levele a sümegi Darnay-múzeumban.
