Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán

Ebből világosan kitűnik, hogy Hergeszell Ferenc nem főszolgabíró lett, hanem a győri járásbíróság vezetője. Egyébként is hiteles adatok szerint (1. Győrvármegye monográfiája 397. old.) Győrvármegye főszolgabírái, akkori hivatalos elnevezés szerint »igazgatoi« az önkényuralom kezdetével Takó István, Fekete György és Horváth Endre lettek. Az is tudott dolog, hogy a 48-iki törvényhozás megteremtvén a törvény előtti egyenlőséget, a földesurak bíráskodási jogát volt jobbágyaik felett megszűntette. A törvénykezési viszonyoknak megfelelő szabályozása azonban a kitört szabadságharc miatt elmaradt s ezt az abszolút Korszak hajtotta végre, mely a közigazgatástól teljesen elkülönítve Győrött a városra és megyére kiterjedő hatáskörrel törvényszéket (társas bíróságot), Téten és Győrszentmártonban pedig járásbíróságot (egyes bíróságot) állított fel (1. Győrmegye monográfiája 152. old.) E szervezetet csak az 1861-iki országbírói értekezlet által megállapított és az országgyűlés két háza által elfogadott ideiglenes törvénykezési szabályok szüntették meg, melyek

1 a volt magyar bíróságokat, tehát a városi és megyei törvényszékeket, melyek 1848 előtt a törvényhatóságok, illetve rendezett tanácsú városok kebelében működtek, valamint megyékben a szolgabíró, illetve az alispán bíráskodási jogát újból visszaállították, vagyis a törvénykezést és közigazgatást újból egybeolvasztották egészen mai törvénykezési rendszerünk 1869-ben bekövetkezett reformjáig terjedő hatállyal. A régi vármegyei szervezetből ismert és bizonyos bíráskodási joggal is felruházott főszolgabírói és a törvénykezésnek a közigazgatástól való elkülönítésével létesített teljesen új járásbírói, ezen két teljesen különböző jellegű két állás körül azidőtájt egyébként a laikus publikum körében meglehetős fogalomzavar volt. Erre vall az is, hogy míg a jogászi tudással biró Hergeszell Ferenc a bírói letétek átvételét elismerő, fentebb említett okiratot járásbíróként írja alá, addig a nyilván fogyatékos tájékozottsága közigazgatási tisztviselő, ki a bizottság jelentését szerkesztette, e jelentésben róla, mint járási főbíróról emlékezik meg. Pedig nyilvánvaló, hogy az egész aktus, amelyről a jelentés elkészült, ennek ellentmond, mert itt nem a vármegye egy tisztviselője-vette át a bírói letéteket a Várostól, hanem az újonnan szervezett törvénykezés egy fórumának, a járásbíróságnak vezetője. Ily körülmények között tehát érthető a jogászi tudással nem biró Ecker János tévedése is abban, hogy Hergeszell Ferenc főszolgabíró lett. 1 De viszont Hergeszell Ferenc emléke megkívánja annak tisztázását, hogy ő az abszolút uralom alatt a politikai hatalomnak végrehajtó szerve soha nem volt, ennek a nemzetre nézve gyászos emlékű munkájában soha részt nem vállalt, hanem mint az igazságszolgáltatás tényezője, mint bíró működött. Ellenben a (későbbi történetírás lehiggadt ítélete szerint épen az abszolutizmus törvénykezése volt a korszakban az egyedüli, mely nemcsak magas nívón állott és európai látókörrel végezte fel-