Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán
adatát, hanem egyúttal örök erdeméül jegyezhető fel az is, hogy a nemzet javára rendkívüli szolgálatokat is teljesített a magyar földbirtokos középosztály megvédésében azon irányzattal szemben, mely »bűnéért« való megtorlásul e nemzetfenntartó osztályt a bebörtönözésen, politikai üldözésen felül vagyonilag is tönkre akarta tenni. Szépen jellemzi e kor törvénykezését Beksics Gusztáv (Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története, X. kötet, 432. oldal) a következő szavakkal: » el kell ismerni, hogy a Bachkorszaknak volt valami nagy és maradandó érdeme és ez az igazságügy rendezésében állott A bár idegen származása, idegen nyelvű, idegen törvények szerint itélő bíróság akkora jogbiztonságot hozott léire, legalább a magánjog terén (ebbe a politikai rteaktio nem igen avatkozott), aminőt Magyarország eddig nem élvezeti. Hogy a birtokviszonyok lebonyolítása, ez az óriási munka aránylag nagyobb társadalmi zavarok, igazságtalanságok és jogsértések nélkül történt meg, ez első sorban azon bíróságnak köszönhető, mely Schmerling igazságügyminisztersége alatt indult fejlődésnek'. A jobbágy sági terhek s az uj birtokviszonyok rendezése körűi e bíróságnak még azon érdeme ás megvolt, hogy lehetőleg paralizálta a bécsi kormány azon törekvéséi, mikóp a szabadságharcban leginkább compromitlált gentry szenvedjen rövidséget. Alig van valami a Bachkorszak összes intézményei közül, a melyről joggal el lehelne mondani, mint a bíróságról, hogy szinte hasznos volt.« Az utókornak az abszolutkorszak törvénykezéséről e kiváló publicistánk és történetírónk megállapításaiban leszürődött ítélete Hergeszell Ferencnek a törvénykezési munkában való részvételét, élete utolsó korszakának tevékenységét is igazolja. Nem homályosítja el ez azokat az érdemeket és azt a megbecsülésre méltó emléket, amelyet ő úgy a két pozsonyi rendi országgyűlésen, mint itthon a város közéletében városa és annak polgársága, valamint az ország egész polgári rendje érdekeinek szolgálatában szerzett és reánk hagyott. Itt is, ott is nemzeti ügyet és célokat szolgált élete utolsó pillanatáig. 1859 július 22-én, élete 53-ik évében, férfikora delén, mint győri törvényszéki tanácsos hunyta szemeit örök álomra. 1 ) Emléke, mint városa és hazája hű fiáé, mindenképen megérdemli a kegyeletet. A reformkorszakban és a 48-as nagy időkben mind hazánk, mind pedig városunk közéletének jelentékeny embere volt, a magas műveltségi fokon állott akkori polgári rend nem közönséges képzettségekkel és jellemerővel felruházott tagja; Győr szab. kir. város élén — annak egész történetén végigtekintve l ) Egyenes leszármazói — nőtlen ember lévén — nem maradtak; csak testvérei Hergeszell Antal, a Győri Első Takarékpénztár igazgatója és egvik megalapítója és Hergeszell József földbirtokos és gabonakereskedő gyászolták, kiknek utódai, a Jerfy-család tagjai, Győrött ma is élnek.
