Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán

szerepe volt: ő vásárolta meg Becsben és szállította haza annak* fegyvereit. A másik pedig Hergeszell József földbirtokos és gabonakereskedő, aki a város közéletében akkor szintén jelentékeny szerepet vitt, közgyűlési tag s nemzetőrségi főhadnagy volt. Az ily sajátos körülmények között végbement tisztújítás után megtartott első közgyűlésen már érdekes ellentét merült ïel a Jíörül, hogy a városi törvényszék elnöksége kit illessen, a polgármestert-e, aki az új szervezet szerint a törvényhatóság első tisztviselője, úvagy pedig a városbírót, aki eddig is a törvényszék elnöke volt Az új polgármester, Korbonits István azon az alapon, hogy »eddig a városban a birói hivatal lévén az első mind a tanácsi, mind a törvényszéki üléseken ő elnökölt, p legújabb törvények szerint azonban a polgármester jeleltetvén ki a törvényhatóság felelős fejéül és elnökéül, ezt illetik a jogok, melyeket eddig a város bírája gyakorolt«, magának vindikálta a törvényszéki elnöki jogkört is, sőt a közgyűlés intézkedéséig ideiglenesen törvényszéki bírákat is jelölt ki, közöttük Stefanits Józsefet, az eddigi városbírót, a város addigi fejét. Ezzel szemben az utóbbi az eddigi törvényes gyakorlat alapján a törvényszéken való elnöklési jogot a saját részére kérte. A polgármester abbeli második indítványa ellenére, hogy a minisztériumtól utasítást kérjenek, határozatba ment, hogy az 1848: XXIII. t.-c. alapján, mely »a törvényes bíróságokat és itélőszékeket eddigi törvényes hatóságukban ezután is teljes épségben megtartatni rendeli« a polgármester a közgyűlésnek és tanácsüléseknek, a városbíró pedig a bírói elitéléstől függő kérdésekkel foglalkozó törvényszékeknek elnöke. »A választási elnök által a jegyzőkönyv szavai szerint — a polgármester ,ur kezei közé letett pecsétek közül a birói vagyis törvényszéki pecsét a város birájának azonnal vissza is adatott«, azonfelül pedig a választási elnök, ki »e jogot illetőségéhez tartozandónak lenni nyilvanitotta«, maga jelölte ki ideiglenesen a törvényszéki bírákat, és pedig az elnöklő Steffanits Józsefen kívül Beke Auguszt, Zánthó <Mihály, Karvasi Sándor, Berzauter Lajos, Landherr János és Mendel István tanácsosokat. Ugyanezen ülésen történt az is, hogy Korbonits István polgármester indítványára a polgármester, városkapitány és főhadnagy által hivataluk jelképéül eddig viselt buzogányok, »mint már a kor szellemével összve nem hangzó eszközök« emlékül a levéltárba tétettek, Preng Mihály indítványára pedig a fertálymesterektől és városi szolgáktól a botok, »mint az emberiséggel ellenkező eszközök«, elszedettek. Mindenesetre sok túlzás volt ezen intézkedésekben, melyek az évszázados hagyományok által megszentelt szép külsőségek és szokások megszűntetésében s nem inkább az intézmények lényegében igyekeztek alkalmazkodni a korszellemhez. (Ellenkező, de sokkal helyesebb példát találunk e téren (Angliában s a nagymultú régi nyugati városokban, hol a demokrácia elveinek uralma mel-