Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán

Elnöklő főbiró üdvözölvén a teremben számossan egybe gyűlt közönségét, az országgyűlési kövelek jelentésének felvételét 'annak hozzáadásával tűzte ki egyedüli tanátskozás tárgyául, miszerént a jövő közgyűlést akkoron fogja megtartani, a midőn a legközelebb lefolyt országgyűlésen hozott törvény ezikkek Ő Felségének aláírásával ellátva megérkezendének; — melly kijelentésre Györgyi Mihály és Hergeszell Kére nez ország gyűlési kövelek köszönetet szavazván a közönségnek a bennük helyezett bizalomért jelentésüket a közgyűlésnek beadták, mellynek felolvasása ulán Preng Mihály választofcl kebelbéli polgár a helybéli polgárság nevében köszönetet nyilványílván, a köveleknek buzgalom telljes eljárásukért, azon indítvány 1 levé; hogy a köveleknek tarlalomdus jelentésük a közönség tudomására juttatás végett kinvomallassék. — melly indítványa közmegegyezéssel elfogadtatván, és a jelentésnek kinyomalása elhatároztatván, az ülés elnök főbiró által eloszlatott.; Ezzel Hergeszell Ferencnek, mint a korszakalkotó működéséről hazánk történetében oly nevezetes utolsó pozsonyi rendi országgyűlés tagjának szerepe véget ért. Utolsó epilógusa volt ebbeli tevékenységének országgyűlési költségeiről 1848 április 30-án a magisztrátushoz beadott elszámolása, melynek érdekes tételei a március 16-iki emlékezetes bécsi küldöttség járás reáeső költségei. Számadása szerint a Pozsony Becs között kétszer tett gőzhajó-ut, két éjjeli szállás és az igénybe vett bécsi fiakkerek összesen 22 pengő forintba és 36 kr.-ba kerültek; az összeg szerény volta jellemző puritán egyéniségére. * * Követi szereplésével kapcsolatban még egy eseményről kell megemlékezni. A város tanácsa, rövidesen a szentesített új törvények életbe lépése után, foglalkozott a szabad királyi városokról szóló 1848 évi XXIII. t.-c.-kel. Ennek a városi tisztújításra vonatkozó rendelkezései közül a kijelölő választmány alakítására vonatkozó szakasznál a tanács, a kebelében kétségtelen uralkodó reakciós szellemet eláruló olyan álláspontot foglalt el: a tanács szerint az úgy is magyarázható, hogy a kijelölő választmányt nem az új törvény szerint választójoggal felruházott összes választók, hanem még a régi alapon együttülő belső- és külső fanács választják. E szűkkeblű magyarázatnak nyilván az a titkos remény volt rugója, hogy ez esetben a tisztviselők választásánál, ha a választást a lényegesen megszaporodó választó közönség ejti is meg, a elöntő befolyás a régi belső tanácsé és választott községé marad, mert a törvény szerint csak az volt megválasztható, akit a kijelölő választmány jelölt. A tanács ezen titkos ülésében elfoglalt állásfoglalásának híre kiszivárgott és a nyilvánosságban rendkívüli izgalmat váltott ki. Az izgalom kirobbanása volt az 1848 április 16-án tartott népgyűlés, melyen a város tanácsát súlyosan vádló szónokok között