Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 6-7. szám. 1931. június-szeptember - Lugosy István: Győr és vidéke 1848—49-ben. II. befejező közlemény
Neffrern alkapitány és 2 ember; megsebesült 3 tiszt, 9 ember. Később határvédő szolgálatot teljesített Eder őrnagy alatt. Állománya ekkor 500 fő volt. Október 13-án a zászlóalj résztvett a szerbek törökbecsei támadásának dicsőséges visszaverésében. Ä tisztikar Jellasich árulónak nyilvánítása, majd megint horvát bánná történt kinevezése után a szerbek soraiban küzdő csász. kir. határőrezredek láttára ingadozni kezdett, császárhű és magyar érzelmű pártra szakadt. December elején, hosszas és izgalmas gyűlésezések után, Waggon és Suszter századosok, Ruppstein főhadnagy, Turek, Metexa, Billaschetzky és Knézich (nem a későbbi ezredes) alhadnagyok elhatározták, hogy magukat a »császárhű« legénységgel a magyar csapatokon (Kiss Ernő ezredes) átvágják. Ez a terv azonban a magyar legénység honszeretetén megtörött. Ekkor már számos zászlóaljbeli tisztet honvédzászlóaljakba helyeztek át és helyüket honvédtisztekkel pótolták. Végűi azon tiszteket, kik — a fenti héttel együtt — az esküt a magyar alkotmányra letenni vonakodtak, elbocsátották a honvédhadsereg kötelékéből. 1849 elején a 19-es (Schwarzenberg) zászlóalj parancsnoka a vitéz gróf Leiningen-Westerburg Károly őrnagy lett, a későbbi tábornok-vértanú. 1 ) Február 21-én Cibakháza győzelmes ostromából a zászlóalj dicsőségesen kivette részét. 2 ) Itt Damjanich (I.) hadtestében. Nagy Sándor hadosztályában, Wisoczky dandárában szolgált a zászlóalj. Sok volt benn az újonc, aki még nem volt tűzben. 3 ) Äz osztrákok a rosszul épített hídfőállás ellen gyilkos tüzelést, nyitottak meg. A nemzetőrök és vadászok meghátráltak, mire a zászlóalj is megingott. Leiningen azonban megállította embereit és maga példaadásként a legnagyobb golyózáporba állván, lépésrőllépésre vezette vissza őket a faluszél (lisière) házaiba, ahonnan folytatták a tüzelést. Most Leiningen egyetlen ágyúját a Tisza egy alkalmas kanyarulatánál az ellenség hátába vezényelte, minek folytán Hartlieb altábornagy megparancsolta az általános visszavonulást. Ez meg is indult; de az eddig nagy elszántsággal előnyomuló osztrák rohamcsapatoknak a visszavonulási parancsot Digby angol eredetű huszárhadnagy-futártiszt elkésve hozta meg. (Az 1. sz. [Jellasich] huszárezred volt az egyetlen, mely osztrák részen küzdött.) Ezt a pillanatot megragadta Leiningen és »Most jertek utánam, fiúk!« kiáltással a felégetett hid még láncoló gerendáin átrohant a borzasztóan tüzelő ellenség felé a Tisza túlsó partjára, hova a zászlóaljból mintegy másfél század követte. Az ellenség a töltés mögé húzódott. Az ott álló két épület közül az istállót a mieink elfoglalták, míg az osztrákok a csárdába húzódtak. — Az ott harcoló osztrák Károly-ezrednek ugyanolyan kék hajtókája volt, mint a Schwarzenbergeknek. A császári hadsereg 1 ) Lftinineen eddicr a zászlóalj egy s/ázadának volt parancsnoka. (Görgei István : 1848-49.) 2 I Klnpka, Memorien. 3 ) Vlarczali : Leinirio-en naplója.
