Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 6-7. szám. 1931. június-szeptember - Lugosy István: Győr és vidéke 1848—49-ben. II. befejező közlemény
fehér frakkját, fekete csákóját és sárga zsinóros kék nadrágját a hozzánk átpártolt császári csapatok amúgy is megtartották. így történt, hogy Leiningen saját emberei közt vélvén magát, egyszerre 7 szuronnyal állott szemben — elfogták. Tévedését növelte még Digby egyetlen huszárattilája is. A vitéz őrnagyot az osztrákok a csárda utolsó szobájába vonszolták, hol szitkokkal halmozták el. Különösen egy Hammer nevű kapitány bánt vele méltatlanul. Leiningen nagy fájdalmára ekkor Cibakháza felől a visszavonulóra hivó takarodó kürtjelet hallotta. Legtöbb embere ekkor a hidon már visszavonult. Csak Talabér hadnagy volt még az ellenséges parton 20 emberrel. Ehhez odarohant Illésy százados, felhivta, hogy tartsa magát, míg ő segítséget hoz. Visszarohanva a hidon, közölte a legénységgel, hogy őrnagyukat elfogták. Senki sem bírta visszatartani a már visszavonulóban levő zászlóaljat, hogy őrnagyának kiszabadítására rohanjon. Kinek keze-lába volt, futott át az izzó gerendákon. Ezalatt Talabér hadnagy a túlsó parton zajt csapott, hogy erejét az osztrákok nagyobbnak véljék. A töltésről 10 embere tüzelt a csárdára, míg a többi 10 emberrel megrohanta azt; saját kezével törte be az ajtót és ott szorította a 30 főnyi horvát-osztrák csoportot. — Leiningen saját testével fedezte az osztrák tiszteket és fájdalmasan említi meg, hogy ennek dacára áldozatul esett Joanovich osztrák kapitány, az egyetlen, ki vele lovagiasan bánt. Leiningen a kiállott izgalmaktól aléltan esett emberei karjai közé, kik a hídgerendákon szószerint átcipelték, csókjaikkal halmozván el vitéz parancsnokukat. A fogságba jutott osztrák tisztek, főként Hammer kapitány, nem mertek a szemébe nézni, Leiningen azonban szivarral kínálta őket. Az aradi börtönből feleségéhez írt levelében 1 ) megindultan örökíti meg az őt kiszabadító vitézek nevét: Talabér hadnagy, ki soronkívűl főhadnaggyá lépett elő, Godstein (helyesebben: Goldner) főhadnagy, a véletlenül arravonúló Ferenc-Károly (52.) ezredből, Schneider őrmester (később mint tiszt hősi halált halt Budavár ostrománál), Hartmann őrmester, Rös káplár, Gorompetich, Svilar, Berger (meghalt kolerában), Kohn közlegények és Bukay káplár. Egészben 40 ember esett foglyul osztrák részről, köztük Hammer kapitány és Strasser ifjú hadnagy. Elesett 2 osztrák tiszt, kiket másnap katonai pompával temettek. A túlélő 8 vitéznek Damjanich feltűzte a III. osztályú érdemrendet; a legénységnek még aranyakat is osztogatott Klapka. Június 4-én átkelt a zászlóalj a Tiszán és Várkonyig vonult. Március 5-én Vécsey színleg megtámadta Szolnokot, míg Damjanich — vele a Schwarzenbergek — hátban támadtak. Az osztrákok megtévesztése teljes mértékben sikerűit. így történt, hogy Ottinger, ki Abonyban a magyarok hátában állott, nem tudott a szolnoki Karger-dandár segítségére jönni, nem is sejtve, hogy a magyarok átkeltek a Tiszán. 1 ) Marczali, L. napi. és levelei.
