Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 4-5. szám. 1931. április-május - SZEMLE - A Győri Szemle ankétje a városfejlődésről - Kolb Lajos: A győri társadalom válsága

hajózási adottságnak okos felismerése volt, elfogadása annak, ami magától megvolt és nem eredménye egy olyan koncepciós elgondolásnak, amelyiknek egyik tétele lett volna, hogy teremtsünk Győrött ipart. Évtizedeken át ez a gyáripari várospolitika kizárólagosan abból állott, hogy: jelentkezett a gyár, amelyik ide akart települni, a város megadta a szokásos kedvezéseket és mivel a gyár idetelepűlése saját érdekében (közlekedési, árúelhelyczési okokból is) rentabilisnek, sőt kedvezőnek mutatkozott, letelepülési szándékát meg is valósította. Hivatalos gyáripari várospolitikánk tehát abból állott, hogy a gyárak dicséretes előzékenységgel találkoztak, de viszont soha nem nyilatkozott meg ebben a politikában az a gondoskodás, hogy egyfajtájú iparban két-három gyár idetelepűlése valóban érdekünk-e? Vagyis Győrött soha nem alakult ki ebben a kérdésben sem bíráló álláspont, e helyett megrögzítették az eljárás szokásos útját és jöhetett, telepedhetett olyan gyár, amilyen akad. Ez az elgondolás addig, amíg gazdasági életünk a monarchia kitaposott útjait járta, csak kisebb nehézségeket, esetleg komplikációkat okozott, ma azonban, mikor gazdasági elrendezettségünk felborúit, itt maradt közöttünk ennek a bőkezű várospolitikának minden súlyos baja-gondja. Ezeken a bajokon okos orvoslással segíteni kell, mert lehet És ebből az orvoslásból nem maradhat ki a város társadalma, hanem olyan várospolitikát kell teremtenünk, melyben nemcsak a hivatalos város, de maga a győri társadalom a saját életmegnyilatkozásaival aktiv részes. Meg kell keresni azokat a várospolitikai alapvető irányokat, melyek rendezni tudják ennek a fuldokló gazdasági életű városnak a sorsát, amelyek meg tudják fejteni ázt a kérdést, hogy megtarthatjuk-e ezt a kizárólagos indusztriális és merkantil fejlődési irányt és ha igen, nem kell-e itt új lehetőségeket teremteni gazdasági életünk számára? Élhet-e ez a város továbbra is úgy, hogy nincs szerves vonatkozása a környékével? Lehetünk-e továbbra is feje egy olyan testnek, amelyik nélkülünk és ellenünk táplálkozik? Mellőzhetjük-e azt, hogy a környék mezőgazdasági terményei értékesítésében komoly és jelentős szerepünk lehetne? Elfelejthetjük-e, hogy híres zöldségtermelő vidékeinket be lehetne szervezni a győri piacon keresztül 'való értékesítésébe, hogy az ipari jellegen tűi ez a város a környék mezőgazdaságából is helyes, kiegészítő, felfrissítő fejlődési irányt kaphat? Ä kérdések egész zuhataga következhetnék még, amelyek mind várospolitikánk új irányait keresik. De ezt a várospolitikát