Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 4-5. szám. 1931. április-május - SZEMLE - A Győri Szemle ankétje a városfejlődésről - Kolb Lajos: A győri társadalom válsága

győri bajok számára; a másik véglet pedig a rosszul értelmezett lokálpatriotizmus ösvényein töpörög. Ennek a rendnek vazallusai jóindulatúak, de nem hasznosak. Vannak egyesüléseink, melyek komoly akarásokat termeltek ki arra, hogy egy-egy utca burkolását hogyan oldja meg a hivatalos város. Ilyen kérdéseket évekig napirenden tartanak. Szívósan érnek is el eredményeket, de — megbántás ne essék — ezek a társaságok, egyesülések sem mutatkoztak olyanoknak, amelyek a fától az erdőt is látnák. Nagyon jól tudják, hogy mi baja van — például — a Sarkantyú-köznek, vagy a Viczai-Héderváry-útnak, de nincs elgondolásuk nekik sem arra, hogy mi baja van az egész városnak? És 'az elgondolásoknak ez a hiánya, a negációknak ez a sorozatos megállapítása okozza azt, hogy Győrött társadalmi válságról kell beszélni, ugyanakkor, mikor meg kell állapítani, hogy például a társadalmi válságnak az az egyik vonatkozása, amelyre az utóbbi évek eszmekörének hatása alatt sokan hajlandók tévesen azt mondani, hogy az magában egy a társadalom életével, — a vallási tolerancia, Győrött teljes épségű és a legmesszebb menő loyalitástól duzzad. A vallási tolerancia azonban csak jellemzője, de nem szerves fenntartója a társadalom életének, amelyik feltétlenül hiányos a vallási tolerancia nélkül, de viszont nem feltétlen eredményességű annak teljes értékű fennforgása esetén sem. A győri társadalom válsága tehát csak mint városfejlődési, megélhetési, egyszóval tehát csak mint várospolitikai kérdés kezelhető. A provinciális városban a társadalmi élet alakulása elválaszthatatlanul közös vonalú a város fejlődését vagy visszafejlődését okozó tényezőkkel, Győrött tehát a társadalmi válság okszerűen jelentkezik várospolitikai hibák köntösében. Ha a győri társadalmi válság lényegét akarjuk vizsgálni, elsősorban tehát ennek a győri törvényhatósági közösségnek várospolitikáját kell bonckés alá venni. A győri élet alapzata, azután erre épített oszlopossága a köztudatban úgy él, hogy ennek a városnak életlehetőségét az a várospolitika teremtette meg, amelyik Győrből gyárvárost, ipari és kereskedő várost csinált. Ezt, mint aktiv várospolitikai érdemet a legtöbb győri polgár hajlandó lelkesen elismerni, holott, ha ennek a dogmatikus ránkolvasásnak mélyen gyökeréig nézünk, meg kell állapítani, hogy a gyáripari várospolitika sem aktiv koncepció volt, a gyártelepítés gondolata nem mint kitermelt, kialakított, új lehetőség szökkent a várospolitika élére, hanem csak egy természeti, geográfiai, vasúti és