Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 4-5. szám. 1931. április-május - SZEMLE - A Győri Szemle ankétje a városfejlődésről - Kolb Lajos: A győri társadalom válsága

általános, a helyi érdekeken túlemelkedő, mindenütt gyökeret eresztett bajok, keserűségek. Megvannak, érződnek ezek itt, Győrött is, viszont egyáltalán nem véletlen az, ha Győr ezeknek a válságoknak összegeződött hatását sokkal közvetlenebbül erezi és fogja érezni a még elkövetkező időkben, mint érzik ezt a többi magyar városok. Győrött ezeket a válságokat kimélyíti még az alhatnámságban szenvedő, aktiv erőkben szűkölködő, rosszul keretezett társadalmi élettelenség, aminek egyre súlyosabb megnyilatkozásai jelentkeznek. A közelmúltban lefolytatott népszámlálás adatai élénken igazolják, hogy ez a város megállt a fejlődés útján. Már pedig teljes értékűnek kell elfogadni Szauter Ferenc dr. polgármesteri székfoglaló beszédének azt a kijelentését, hogy »az életben nincs megállás, mert a megállás, az visszaesést jelent«... Ebből a nézőszögből vizsgálva a kérdést, meg kell tehát állapitanunk: Győr városa az utolsó évtizedben visszaesett. Hogy ez a visszaesés gazdasági tekintetben mit jelent, erről felesleges beszélni. De igenis kell beszélni például arról, hogy a népszámlálási adatok a maguk megállapításaival hogyan, milyennek kritizálják a város jövőjének alakulását, hogy a mi Nagy-Magyarországra dimenzionált gyáriparunk a mai lenyescttségünkben, közeli országhatárok védvámaiba beletaszítva, megtalálhatja-e életlehetőségeit még egy esetlegesen kedvezőbb gazdasági alakulás reményében is? Hogy ezekre a (kérdésekre mi lehet a válasz, annak fejtegetése nem tartozik ennek a cikknek keretébe, de hogy ezekkel a kérdésekkel illetékeseinknek már régen, mint konkrétummal foglalkozniuk kellene, — feltétlen bizonyosságú. A visszaesés gazdasági vonatkozásait, az okok és okozatok sorozatát tehát most ne bántsuk, de nézzük meg egy kicsit ennek az okozati rendszernek társadalmi vonatkozásait. Tagadhatatlan, hogy az a társadalom, amelyik csak vezetni hagyja magát, de a bajokat felismerni nem tudja, a bajok orvoslására gondolatokat kitermelni, mozgalmakat érvényesíteni nem tud, hanem e helyett a mozdulatlanság és gondolattalanság langyosvízében ernyedezik, nem fog javítani tudni sem az összeség, sem az egyének sorsán. Már pedig a győri társadalom ilyen. Aktivitása, kezdeményező, cselekvő ereje nincs. Alakulásai sincsenek. Amik vannak, azok szűk látókörnek és ha nem azok, nem illeszkednek bele a városi feladatok életébe. Két véglet ütközője a győri társadalmi tétlenség. Az egyik véglet a nagy, az általánosan emberi, vagy nemzeti problémák felé veti szemét és nincs lényeget kereső tekintete a