Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 4-5. szám. 1931. április-május - Lugosy István: Győr és vidéke 1848—49-ben. I. közlemény
volt Pöltenberg Győrött a biztos pusztulásnak kitéve. A vágmelletti ütközetekben legyengült I. (Nagy Sándor), II. (Kászonyi) és III. (Leningen) hadtest u. i. a központi iroda húza-vonája miatt cserbenhagyta Pöltenberget. Más — pártatlan — forrás szerint 1 ) Görgei a kérdéses időben négy napig Pesten volt hadügyminiszteri teendők végzésére. Kóros becsvágya nem engedte kiadni kezéből sem a hadügyi tárcát, sem a fővezéri pálcát. Pedig a nagy túlerővel közvetlenül fenyegetett hadseregnél szükség volt jelenlétére; mert Haynau nem volt hajlandó támadásaival Görgei megérkeztét megvárni. Másrészről távollétében Klapkát — ki dolgát kitűnően értette — teljes hatalmú főparancsnoknak kellett volna tekinteni és nem a központi iroda gyámsága alá helyezni. Június 27-én az osztrákok elfoglalták öttevényi; innen egg oszlopot Téth—Enese irányában indítottak útba. A téthi hadoszlop még aznap este Csécsénynél átlépte a Rábát, ezen át a pápai útat és Kmettyt végkép elvágta Győrtől. Klapka volt Pöltenberg közvetlen parancsnoka Görgei távollétében. Az eredeti parancskönyv adatai szerint (50/op.) a Zichydandárt (VIII. hdt.) Kolosnémára vezényelték, hogy ott hajókon átkelve Pöltenberg támogatására menjen. Pöltenberg választására volt bízva, hogy a külső vonalat akarja-e tartani a Rápcánál az erődítésekkel, vagy a belvárost a Rábánál, vagy — túlerős cámadás esetén — a kismegyeri halmokat egy oldalvéd-dandárral Kis- és Nagy-Barátin. Visszavonulási vonal: Acs; a zömnek Csanak—Sz.-Iván—Gönyün át; az oldal védnek Bőnyön át. Pöltenberg nem akarta Győrt kemény harc nélkül feladni. Kmettytől 2ó-án jelentés érkezett, mely szerint őt az ellenség a téti úton elvágással fenyegeti; gyors segítséget kér. Erre Pöltenberg Kupa Hümér (Pénz Fidél) Hunyadi-huszár alezredes vezénylete alatt 1 zlj. Sándor-gyalogságot (Simig szds), az 51. honvéd 2. zljat (Görgei István szds), 4 század Károlyi-huszárt (Salamon ezredes) és 1 lovasüteget vezényelt Kmetty segítségére, saját balszárnyát meghosszabbítva. E vagyesdandár 27-én hajnalban elérte Téthet. Itt érte ej Kupát Szabó huszárszázados jelentése, mely szerint az ellenségnek a Rábán és Marcalon való átkelése folytán — Mórichidánál Kmetty csakugyan el van vágva. Ezáltal Kupa maga is az elvágatás veszélyének volt kitéve és — Kmettyt már fel nem lelhetvén — Szemeréig vonult vissza. Itt a Bakonyér partján állott fel — à cheval a téthi útra. Nevezett Szabó százados a visszavonulás közben elesett. Síremléke a téthi útban, Ménfő községben látható. Kmetty Marcaltőig ment vissza, majd hosszas cikázás után az alsódunai hadsereghez (Dembinszky) csatlakozott. Ütközben érte őt tábornoki kinevezése. Szemerén csatlakozott Kupához a Kmetty hadosztályából előőrsön rekedt 10. és 23. honvédzászlóalj. Pöltenberg, most már Kupa elvágattatásától is tartva, 1 ) Gelich Richard.
