Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 4-5. szám. 1931. április-május - Lugosy István: Győr és vidéke 1848—49-ben. I. közlemény
Lipthay alezredest küldte segítségére. Kupa Szemerénél bevárta az ellenség támadását, remélve, hogy Kmetty ezt előnyomulása közben oldalba fogja támadni; Kmetty azonban nem jött. Kupa szárnyainak átkarolásától félve, a Bakonyér hidján át visszavonulni kényszerült. A balszárny visszavonulását a Károlyi-huszárok ismételt rohammal és az 51. honv. zlj. lépcsőzetes tüzelőali ásókban fedezte Ménfőig, hol Lipthay felvévén őket a csanaki szőllőkig vonultak tovább. Pöltenberg a Klapka-féle vonalak középsőjét (Belváros— külvárosok) választotta; de a balszárny eseményei tervét megváltoztatták. A 66 — 18 ezres arányszám Kmetty elvágatásával hátrányunkra változott meg. Ezenkívül Kmetty nem tudván megakadályozni az ellenség átkelését a Rába—Marcalon, kénytelen volt Pöltenberg magát a Kupa-dandárral, majd a Lipthay-hadosztállyal gyengíteni, nehogy a szomorú emlékezetű koroncói síkon legyen kénytelen csatát elfogadni hátban a csanaki defilé-vel (űtszorulat), célja már csak a Kupa—Lipthay-különítmény felvétele és az ellenségnek a Rábán való visszavetése lehetett. Közben Pöltenberg az ellenség bodonhelyi hidveréséről is hírt kapott. Ide is, a belváros védelmére is, megfelelő erőt kellett küldenie; ezért Lipthay Kupával egyesülve a ménfő—csanaki vonalon volt kénytelen egyedül felvenni a harcot összesen 4 zlj., 8 lov. szzd. és 20 ágyúval a kétszeres localis túlerővel. A balszárny gyalogsága lépcsőzetesen (en échelons) volt felállítva két hadrendben (Treffen) a szemerei és koroncói országutak közti síkságra. Jobbszárnyon a Miklós-huszárok; középen a 2 l / 2 ütegnyi előretolt tüzérség. Az ellenség balszárnyán levő 8—10 századnyi lovasság (nagyrészt ulánusok) rohamot intéznek jobbszárny! lovasságunk ellen. Ezek századoszlopokban eléjük vágtattak, heves rneleé (kézitusa) keletkezett, melynek eredményeként huszáraink az ellenséges lovassággal együtt visszahömpölyögnek a csanaki útra. Tüzérségünk és a lőszerkocsik vágtában utánuk menekülnek. A dsidások egy mozsárágyúnkat hatalmukba kerítették. Gyalogságunk azonban szilárd marad. Az ellenség nem mer a tört résbe behatolni. Dsidásaik visszatérnek gyalogzászlóaljaink iszonyú oldaltűze közt. Huszárjaink hátul újra sorakoznak (railliren). A gyalogság most a csanaki szőllőhegyeken foglal állást és miután minden seregrész a csanaki szorulón kitorkollott (debouchirozott), lépcsőről-lépcsőre vonul vissza és az egész Pöltenbergféle balszárny Kisrnegyeren át Szabadhegyet szállja meg. A legszélső, kikülönített balszárny Nagy- és Kis-Barátiról Bőnyön át Ácsra kíséri párhuzamosan (cottoyirozza) fenti, visszavonulva küzdő csapatokat. Az ellenség abbeli célja, hogy Kmettyt Pöltenbergtől elvágja és utóbbit Ménfő és Lesvárhoz csapatküldésre kényszerítve, gyengítse: sikerült. Ezek után a késő reggeli órákban Haynau arcban támadta a várost a Rába—Rápca-közön (a Rápca régi medrében folyt!), a bécsi úton és a Szigetköz összetorkoló útszorulóján, három felől
