Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)
Második rész. A kanonokok névsora
meztette magát; sőt a főapátság birtokait is le akarta foglalni. 1539-ben Sándor perjel és Mihály rendi tag a konvent nevében tiltakoztak a győri káptalan előtt az ellen, hogy Ferdinánd király Máté főapátot lemondásra kényszeríti; tiltakoztak Várdaynak kierőszakolt megválasztása ellen és a íőapáti cím birtoklása ellen, mivel Várday sem a szerzetesi fogadalmat letenni, sem a rendi ruhát felvenni nem akarja; tiltakoztak a kolostornak és vagyonának elfoglalása ellen. — Ezzel Várday főapátsága végleg elintéződött. Nem csodáljuk, hogy a rend nem kívánta főapátjának. Társaival szemben is kíméletlen, durva és erőszakos tudott lenni. Igazolja ezt Gyirmóti Soós Bálint kanonok esete is, aki 1533-ban a káptalan elolt óvást emelt a nagyprépost minősíthetetlen eljárása ellen. Albert esztergomi segédpüspök látogatása alkalmával a káptalan ősi szokás szerint ajándékot küldött a vendéglátó Várday házába: halat, kenyeret, bort. A nagyprépost keveselte az ajándékot, durva módon visszautasította: a halakat ócska csikóknak nevezte, és kiszórta, a bort kiöntötte és nagy lármát ütve az ajándékvívő Soós kanonokot köszöntés nélkül otthagyta. Néhány nappal később a város piacán, a prépostsági ház előtt találkozott vele Soós, és a nagyprépost őt papok előtt megtámadta, bestiának nevezte; majd ismét néhány nap múlva templombajövet találkozott vele, és ekkor kurafinak, az egész káptalan előtt pedig tolvajnak nevezte. Maga a káptalan is állandóan perben állott vele: 1539-ben a püspöknél emelt panaszt ellene, mert a győri polgárokat szabadságuktól megfo c zt 7 'a, bántalmazza; egyik káptalani jobbágyot kocsistól-lovastól együtt elfogatta, bebörtönöztette. Azt is szemére hányta a káptalan, hogy kötelességét elmulasztja, a káptalan érdekeit nem védi meg: 1542-ben avval a megbízással küldte a káptalan a királyhoz, hogy fontos ügyeit intézze el; költségeire 4 forintot adott neki. Mindent megígért, hogy Úgy a királynál, mint a főuraknál eljár a káptalan dolgában, de mint máskor is mindig, most is csak ígéret maradt fogadkozása. Szigorú szavakkal írja róla a számadókanonok: veleszületett gyávaságánál, hanvagságánál, vagy inkább természetes paraszti mivoltánál fogva semmit se végzeit, — de a 4 forintot elköltötte. Emellett kapzsi ember is volt. Bácsa és Sárás birtokokból ötöd járt a nagyprépostnak, Várday pedig a két falut teljes úri adójával, tizedével a maga számára foglalta le, és 14 éven át jogtalanul haszonélvezte is. 1542-ben erővel vette vissza tőle a káptalan.
