Bedy Vince: A győri székesegyház története /Győr egyházmegye múltjából 1. (Győr, 1936)

Oltárjavadalmak

nek, Szabó Lászlónak adta. Az adománylevelet a vecseszéki közgyűlésen ki is hirdettette. E foglalásnak, úgy látszik, kettős hamis oka volt. Szabó László azt állította, hogy már az előbbi püspökök az ő családjának adták e malmot a hozzátartozó birtokkal együtt, de adománylevelük a zavaros időben elveszett. A másik ok pedig az lehetett, hogy ta Vecseszékhez tartozó faluk: Simaháza, Veche, Kisjenő, Tapolcafő, Mezőségh, Dobres, Deőr, a püspöknek 35 frt évi adót fizettek, mikor a török ellen nem kellett hadba vonulniok, e cimen a püspök egész Simaházát sajátjának gondolta. Az oltár jogait a káptalan megvédelmezte. Az állandó bérletnek szokásos eredménye mutatkozott a 17. század elején: a malom is, a nemesi kúria is elhanyagolt állapotra jutott. 1605-ben Szekér, (Zecher) György kiérdemült pápai élelmezési főtisztnek adta a káptalan bérbe a malmot a hozzátartozó földekkel oly feltétel mellett, hogy a bérlő a malmot megujíttatja, a nemesi kúriát kijavíttatja és e cimen 5 éven át nem fizet bért, a többi évben azonban 32 frtot fizet két részletben. A lakóházat 1623-ban villám sújtotta és leégett. 1634-ben úgy egyezkedett a káptalan a bérlővel, hogy a malom falait alapjából kőből építi fel, ő adja hozzá a cementet és kőművesmunkát is. E kiadás fejében Szekérné Csaby Judit bérlő az évi 40 frt bérből 8 éven át 8—8 frtot vonhat le. A fizetés ideje — régi szokás szerint — május 1. és július 25. napja volt. A törökjárás ezt a vidéket is letarolta. 1659-ben Veszprém vármegye hatósága hivatalosan megállapította, hogy a malom leromlott, puszta, rongyos, mert a molnár a török miatt nem maradhatott meg benne. A következő időben még olcsó bérlet mellett sem vette ki senki a malmot. A 17. század végén 10 frt bért adtak érte, de a molnár tartozott az elhagyottan, parlagon maradt földről, rétről a bokrokat kivágni, kiirtani. 1724-ben pápai molnárok vették ki 10 frtért a malomhelyet, és kallómalmot építettek a Tapolcára. 1755-ben is működött még a kallómalom, melyen szűranyagot készítettek. Ekkor a malomhoz két és fél pozsonyi mérős darabokban 40 hold föld tartozott; továbbá egy kis erdő, mely gondozatlan vo^t, irtást, tisztogatást igényelt; az erdő mellett 7—8 drb marha megélhetésére elegendő szénát termő rét terült el. E földért 100 frt bért fizetett a molnár. Az épület düledezőben volt; a régi kápolna nyomai még feltalálhatók voltak, az oltár helye kőből rakva épen állt még. Az egyházi birtokosra valló kápolnácska tanúsítja, hogy az időnkint kiszálló és itt tartózkodó oltárigazgatók,