Bedy Vince: A győri székesegyház története /Győr egyházmegye múltjából 1. (Győr, 1936)

A győri székesegyház művészete Írta: Dr. Somogyi Antal

asszimetrikusan helyeződnének el, ha a kápolna teljesen szabadon állana. Az ily aszimmetrikus boltozatszerkezetet a gótika akkor alkalmazta, ha a tér — mint a keresztfolyosókban, csak egyik oldalán nyilt a szabadba. A kájpolna arányai nemesek, a boltozat bordazata úgy a hajóban, mint a szentélyben nagyon könnyed és finomprofilozású. Ebben a kápolnában van a székesegyháznak legnagyobb kincse, Szent László fejereklyéje, abban az aranyozott ezüst hermában, amely a virágzó középkori magyar ötvösművészetnek európai viszonylatban is párját ritkító remeke. Kár, hogy a herma mai elhelyezése — a kegyelet túlságos buzgóságából — igen kedvezőtlen. Nagyon magas polcra került, megvilágítása sem éppen szerencsés, úgyhogy szemben nézve az arc formái torzultan látszanak. Csak oldalnézetben lehet sejteni szépségét. Kívánatos volna, hogy minél előbb úgy változtatnák meg elhelyezését, hogy művészi értéke érvényesülhetne. A fejereklye a koronától takart nyíláson keresztül van a herma fejében elhelyezve. A szent király koponyacsontját keskeny ezüstpánt szegélyezi, amelyet a koponyához simuló széles keresztalakú ezüstpánt fog össze. A kereszt közepén a Megváltó trónoló alakja baljában nyitott könyvvel és tanításra emelt jobb kézzel van ábrázolva, a kereszt szárait a négy evangélista szimbóluma díszíti az evangélisták nevét mutató szalaggal. Az egész dísz késő gótikus stílusban készült. Mielőtt a herma leírását adnánk, annak történetéből emeljük ki az ikonográfiái szempontból fontos mozzanatokat. Szent László 1095-ben halt meg. Somogyvárott, Somogy megyének akkori székvárosában temették el az általa alapított Szent Egyed bencés apátságban. A somogyvári apátság temploma nagyságra egyezett a nagy püspöki székesegyházakkal s mint a fennmaradt emlékek mutatják, az apátság francia szerzetesei elsőrangú művészi erőket hoztak magukkal a hatalmas monostor építésére és művészi kiképzésére. Nem valószínű, hogy ezek a művészek meg ne örökítették volna — akárcsak az alapítást ábrázoló képen is — a nagy királynak már életében legendás alakját. A szent király kultusza nagyon korán kezdődött, — 1106-ban a somogyvári apátnak a pápához írt levele már utal rá — valószínűleg rögtön halála után, úgyhogy ábrázolásában a hasonlóságot és élethűséget annál kevésbbé lehetett figyelmen kívül hagyni, mert Szent László hatalmas alakjának képe elevenen élt