Tomka Péter – Némethné Jankovits Györgyi szerk.: Államalapítás, ispáni vár, megye : Világi és egyházi központok a X-XI. század fordulóján. – Artificium et Historia 5. (Győr, 2000)

Határvédelem, katonaság

Sopron térsége, a vasvidékkel együtt, a védvonalon kívül rekedne, amit nehéz ugyan értelmezni, a 10. században azonban még valahogyan el tudnánk képzelni, az államalapítás, Sopron ispáni várának megépítése, a várispánság megszervezése után azonban már semmiképpen. A szerencsés véletlen és a régészet tudományának fejlődése, konkrétan a honfoglalás kori köznép felismerése egyre több olyan lelőhelyet juttat a régész szeme elé, ami, szintén kívül lévén a feltételezett gyepű vonalán, ellentmond az eddigi "lakatlan gyepű" elképzeléseknek. A határőrök nem a megfoghatatlan "zöld határt", hanem az utakat és az azokon folyó kereskedelmi - hadi forgalmat ellenőrizték. A régészet feladata lenne a sáncok, zsilipek, egyéb akadályok felkutatása, a katonák bemutatása, fegyverzetük, felszerelésük felsorolása, életmódjuk, gazdagságuk-szegénységük megismerése. Lenne - ha elég és jól felismerhető leletünk lenne. Annyi bizonyos, hogy a régi fajta könnyűlovas, íjász, közelharcban szablyával küzdő "honfoglaláskori" vitézek utódait megtaláljuk még all. század háborúiban. A későbbi krónikák kissé lebecsülő hangneme ellenére fontos feladatokat láttak el. Mivel biztosan 11. századi leletekre nem támaszkodhatunk (hiszen a keresztény temetőkben már nem él a fegyvermelléklet adás szokása), bemutatásukra a 10. század hasonló fegyvereit használtuk fel. Még rosszabbul állunk az akkori Nyugat-Európa lándzsás, sarkantyús, páncélos lovagjainak fegyvereivel, akik pedig nemcsak ellenségként érkeztek Magyarországra, hiszen tudvalévő: Koppány lázadását is német lovagok segítségével győzte le István. A nehéz kétélű kard a katonaságot is európai módra átszervező államhatalom jelképévé vált. Némi csalafintasággal karoling kori leletekkel illusztráljuk az azokból kifejlődő felszerelést (távolról sem mindent, - 15-