Tomka Péter – Némethné Jankovits Györgyi szerk.: Államalapítás, ispáni vár, megye : Világi és egyházi központok a X-XI. század fordulóján. – Artificium et Historia 5. (Győr, 2000)

Határvédelem, katonaság

térségében is előfordulnak. (Kár, hogy szakavatott kutatójukat nem sikerült rávenni a kiállítási vezető írásában való közreműködésre.) Határvédelem, katonaság öbb szempont is indokolja, hogy az ispánságok katonai vonatkozásait Sopron várához kapcsolva tárgyaljuk. Sopron nemcsak várispánság központjaként, nemcsak a vármegye ispáni váraként, hanem határvárként is számon tartott. Erre vezetett az egyik, a Fertő-Hanság mocsárvidékét Dél felől megkerülő koraközépkori fő (egyben hadi) út Ny-ról K-re. 1044-ben, a krónikák szerint, Sopronon keresztül (per Supronium) tört be III. Henrik az országba, erre vezetett a keresztesek útja is 1096-ban. 1071-ben, Nándorfehérvár magyar ostroma során Jan soproni ispán legalább két önálló Sopron megyei csapatot vezényelt (agmina Suproniensium). Egy-egy csapatot átlagosan 300-400 fő alkothatott akkoriban. A Szent István-i időszak szabad jogállású katonáskodó népelemei mellett a határvidéken az ispán parancsnoksága alatt speciális megbízatású őrök, az utak felvigyázói álltak. Különállásukat, kiváltságaikat nem egyszer vélt vagy valós származásukra utaló népnevekkel jelölték (közülük egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert manapság a besenyők). A soproni Lövérek neve városrész neveként - máig megőrződött. Ide tartozik a gyepűk kérdése is. Sematikusan úgy gondolhatnánk, hogy lakatlan vagy gyéren lakott határsávok választották el az országot szomszédaitól (és ez, a hegyvidékeken, így is volt). A határsáv belső vonalát Kapuvár-Sárvár-VasvárEgervár vonalában szokták jelölni a történelmi térképeken, feltételezve, hogy a kritikus pontokon (így például, nevéből ítélve, Kapuváron) mesterséges útakadályok, rekesztékek nehezítették a hívatlan látogatók továbbjutását. így aztán - 14-