Székely Zoltán szerk.: „Megvétetett Győr Vára” : 1598-1998. - Artificium et Historia 4. (Győr, 1998)

A VISSZAFOGLALÁS GYŐRI KULTUSZÁNAK EMLÉKEI

H./3. Magyar festő: Pálffy Miklós XVIII. sz. közepe olaj, vászon, 150x103 cm A háromnegyedalakos portrén Pálffy Miklós csákóra vágott, arannyal hímzett világoskék mentét visel s hozzá vörös palástot. Bal kezét felemeli, jobbjában fokost tart. A hátteret balra oszlop, jobbra csatajelenet tölti ki. Az előtérben álló kőposztamenst a Pálffyak címere ékesíti. A kiállított mű a győri vármegyeházáról való. Kisebb eltéréseket leszámítva e kompozíció ismétlődik a Xántus János Múzeum két másik képén is, amelyek a győri városházáról illetve a győri bencés gimnázium gyűjteményéből származnak. A portrék prototípusát Stechnich János nagyprépost 1751-ben hozta Győrbe a Pálffyak vöröskői várából, miután a város "irigy német lakossága" eltüntette az évenkénti megemlékezéskor használt Pálffy-képmást, mely előtt a magyar polgároknak tartottak anyanyelvű prédikációt. Hermán József 1759-ben nyomtatásban megjelent prédikációjában érdekes értelmezését adja a portré egyes motívumainak: "És így mivel annyi sok pogány vérrel nem tsak földét áztatta-meg Győr városának, hanem a' Duna vizét-is bőven meg-festette Pálfi Miklós, kérdezze már bár valaki: Quare rubrum est indumentum tuum? miért veres Pálfi Miklósnak öltözete ezen az ő képén? mit jelent vállán az arany lántzos tsákány? mit hüvelkében á gyémántos gyürü? mit oldalán a' zomántzos kard? 'S mit felelhetek erre igazabbat, hanem, minthogy a' veres szin vér-ontással szerzett győzedelmet, a' tsákány meggyőzhetetlen erős vitézséget, a' gyűrű egyességet és szeretetet, a kard pedig hívséget szokott jelenteni, ki nem láttya, hogy Győr városa viadalmában mind hivségét Királyához, mind szeretetét Hazájához, mind egyező szívét Német Pajtársához, mind meg-győzhetetlen erős vitézségét ellenségéhez annál világossabban ki-mutatta Pálfi, mennél nagyobb vér-ontással esett viszsza-vétele Győr városának..." Irodalom: Galavics Géza: Kössünk kardot az pogány ellen. Török háborúk és képzőművészet. Bp. 1986. 33.

p. Hermán József i.m. Id. a H75. sz. tétel, 8. lev. Xántus János Múzeum, ltsz.: K. 55.113.1. Sz. Z. H./4. Schaller István (1708-1779): Adolf von Schwarzenberg 1762. olaj, vászon, 122x92,5 cm jelzett a vászon hátoldalán: Stephan Schaller pin: Jaur: Anno 1762 felirat a jobb felső sarkot kitöltő piramison: ADOLPHUS COMES A SCHWARZENBERG FIDE BELICA CELEBRIS JAURINI EXPUGNATOR ANNO CQDIIC Restaurált, Tury Mária 1998. Schwarzenberg e portréja eredetileg a régi győri városháza tanácstermében függött, alkotója pedig - a restaurálás során újonnan előkerült szignatúra tanúsága szerint - a győri születésű s Dorffmaister mellett a Dunántúl legjelesebb hazai barokk festőjének számító Schaller István volt. Schwarzenberg háromnegyedalakban, teljes vértezetben, marsallbotot tartó baljával posztamensre támaszkodva, jobbjával a háttérben ábrázolt városra mutatva jelenik meg. A kép II. Rudolf császár udvari festő61